A Tiszántúli Református Egyházkerület története 1975-1986 (dedikált példány) [antikvár]

Az egyházi levéltárak kutatásának korlátai Egyháztörténet-íróink levéltári módszeres feltáró és feldolgozó munkáját számos országos hivatalos rendelet és helyi - többnyire önkényes - döntés fékezte, illetve akadályozta meg. A Kulturális Minisztérium 1975-ben újra szabályozta a levéltárakban folytatható kutatásokat. A rendelet az egyházi levéltárakra vonatkozóan tételesen felsorolva meghatározta,1 hogy 1. keletkezési idejétől függetlenül minden olyan irat kutatása korlátozható, amelynek használata az egyházak jogos és törvényes érdekeit sérti. 2. Az államérdek védelme céljából az egyházi levéltárak általában csak a levéltárfenntartó egyházi hatóság, a Kulturális Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) együttes előzetes hozzájárulásával adhassanak mind belföldi, mind külföldi kutatóknak engedélyt az alább felsorolt iratok kutatására: a) az állami anyakönyvvezetés bevezetése (1895. okt. 1.) után keletkezett egyházi anyakönyvek eredeti és másodpéldányai, b) az 1919. augusztus 1. napja után keletkezett olyan iratok, amelyek államellenes és politikai bűncselekményekre, politikai mozgalmakra, kitelepítésekre, lakosságcserére, nemzetiségi és kisebbségi ügyekre, valamint magyar emigráns szervezetekre vonatkoznak, c) az 1945. január 1. után keletkezett iratok. 3. Hivatásszerűen, vagy hivatalból kutatóknak minősülő belföldi kutatóknak: a) egyetemek, főiskolák és pártoktatási intézmények oktatóinak; akadémiai és más tudományos dolgozóinak; levéltárak, könyvtárak és múzeumok tudományos dolgozóinak; akadémiai tudományos fokozattal rendelkezőknek, aspiránsoknak és általában akadémiai disszertáción dolgozóknak;