A Tragédia a színpadon [antikvár]

Ajánlás az olvasónak Bevezető Enyedi Sándor kutatásai és gyüjtőtnunkája eredményeképpen e kötettel nagyon fontos mimkát vesz a kezébe Az ember tragédiája minden olvasója, kutatója és előadója. Korábban két szerző foglalkozott Madách művének színpadi sorsával: dr. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon. Budapest Székesfőváros Kiadása. 1935. Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon (1933-1968). De mivel e két kötet természetesen csak a szerzők által le^elentö-sebbnek tartott magyarországi és külföldi bemutatókkal foglalkozott, Madách művének teljes színpadi adattára Enyedi Sándor bibliográfiájában most első ízben válik ismertté. A Tragédia - véleményem szerint ugyanúgy, mint Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeménye és Csokonai Vitéz Mihály Özvegy Kamyóné című komédiája (amit szívesen neveznék az első magyar groteszknek) - különleges helyet foglal el a magyar irodalomban és még inkább a magyar színházkultúrában. Az elmúlt évszázadok drámaterméséböl e három klasszikus magyar dráma ad igazán lehetőséget a korszerű értelmezésre és színpadi megvalósításra. A XIX. és XX. században, Hevesi Sándor munkásságának kezdetéig (1904) a magyar színjátszás erősen kötődött a realista és a romantikus színjátszás hagyományához. Érmek egyik fÖ oka az volt, hogy -például a lengyel drámairodalommal és színjátszással ellentétben - a magyar drámairodalom jeles alkotóinak művei a romantikus és realista tradíciókhoz kötődtek. Miczkiewicz, Slowacki, Wyspianski drámáit csak úgy lehetett hazájukban színpadra vümi, ha a korszak rendezői - köztük maga a költő Wyspianski is - megteremtik a lengyel színházművészetben a költői