A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig (dedikált példány) [antikvár]

L/ Karacs Zsigmond A váradi Kun család históriája a XVII. századtól napjainkig Legjobban és legtömörebben úgy jellemezhetjük a Földesen élő váradi Kun családot, hogy egy a milliók közül, akiknek a nyomonkövethetö három és félszázados múltjában a mindennapi létfenntartás elemi szükséglete volt örökös és legfőbb gondjuk. Egyszer címeresnemeslevél formájában megkörnyékezte őket a szerencse, megadva számukra a felemelkedés lehetőségét. LUCAE, MICHAELIS et ANDREAE KUN de VÁRAD hivalkodik az oklevél. A predikátumot azonban talán egyszer sem használták, sem a családi hagyomány, sem az iratok nem árulkodnak róla. A váradi török foglalás hamar végetvetett a felemelkedés illúzigának és az elkövetkezendő három évszázad sem tette jóvá a sors buta és tragikus fintorát. Eletük később is inkább csak kacérkodás volt a szerencsével, torz kacérkodás, hiszen alkalmanként nem egy jobbágycsaládnak gondtalanabb életre adódott lehetősége. Egyszerre fenn és lenn voltak, a nemesség egy része hozzájuk hasonlóan küszködött, sokuknak még a szerény megélhetéshez való tíz—húsz hold föld sem adatott meg. "Kiváltságaik révén a parasztságtól élesen elkülönültek, nemesi funkcióik ellátására viszont "paraszti" jellegük miatt alkalmatlanok voltak; a magyar középkor a népesség mintegy 4—5 százalékát kitevő nemesi masszát hagyott az újkorra, benne azzal a parlagian műveletlen, de kiváltságolt szellemmel eltelt kisnemességgel, melyet éppen Bibó István teljes joggal az újkori magyar társadalmi fejlődés legkártékonyabb jelenségének" nevezett.^ Szabó István "feltárta azt a folyamatot amelynek keretében a török hódoltság kezdeteitől országszerte nagyon sok család szerzett — túlnyomórészt birtokadomány nélkül — nemesi címereslevelet, ezek az "armalisták" a nemesség igen jelentős részét, sokhelyütt abszolút többségét tették ki a XVII. század második felétől."^ Nemesi állapotuk lehetőségeit gyakran a megyei választásokon, a kortestanyákon élték ki. Szabolcs vármegye kisnemessége különösen hírhedt volt erről és konzervativizmusáról. Választási hadjárataik gyakran, a lefizetésből és a leitatásból eredő véres verekedésekbe torkolltak. Az 1836-os szabolcsi véres tisztújításról Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósítások című kéziratos lapja is beszámolt. "A konzervatívok kedvenc érve, hogy a reformerek a bocskorosok kiváltságait meg akarják szüntetni. Balás-házy János írja — s példákkal igazolja, hogy a szabolcsi köznemességet okos türelmes szóval, felvilágosító munkával a reformtörekvések mellé lehetne állítani Nagyon híres lett ez a tisztújítás. A korteskedés, a választási visszaélések szinte klasszikus példáját adta.^ A konzervatívok 1. Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. (Bp., 1983.) 64. 2. Pálmány Béla: A magyar nemesség átrétegződése a kései feudalizmus századaiban. = A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. (Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor. Bp., 1984.) 39. 3. Bene János: Tisztújítás Szabolcs vármegyében 1836-ban. = Marxizmus—leninizmus-történettudomány. (Nyíregyháza, 1980.) 36., 40. 161