A vásárhelyi művésztelep alkotóotthon évkönyve 1953-1972 (dedikált) [antikvár]

Bevezető: Hódmezővásárhely az ország egyik legérdekesebb városa. Érdekes pedig azért, mert semmi különös ismertetője nincs, és nem is volt. Nincsenek nagy történelmi, múltbéli nagyságai, várai és emlékművei, csak egyszerű házai, csöndes szavú emberei vannak. Nagy sík területe pedig azonos az Alföld hasonló tájaival. Földrajzilag is talán az egyetlen említésre méltó, hogy tenger szintje felett néhány méter magasan fekszik, amiből viszont az következik, hogy a környező Szeged, Makó, Szentes szintjéhez viszonyítva itt valami teknőszerű mélyedés van, aminek a fenekén épült Vásárhelye. Ez valójában még mindig nem nagy jelentőségű kérdés, és ne is érdekes, de ha a festő szemszögéből nézzük, akkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy ennek a hatalmas katlannak, ennek a sajátos alföldi képződménynek, milyen fényvisszaverő szerepe van. Ez az adottság magyarázza meg azoknak, akik felteszik a kérdést: miért más itt a levegő fénye, vagy a naplemente; miért éppen itt olyan színes, festői ez a táj.