A zengő labyrinth [antikvár]

Bevezetés Gondos Gyula „Labyrinthjai" Gondos Gyulát nem kell bemutatni Szabolcs-Szatmár-Bereg olvasóközönségének, hiszen évtizedek óta jelen van a régió szellemi és pedagógiai életében. Magyar-latin szakos tanárként tanulók százait oktatta Kisvárdán, miközben választott pátriájában fontos irodalmi és kulturális missziót is teljesített: írásai folyamatosan jelennek meg országos és helyi orgánumokban, már eddig is több verseskötete látott napvilágot, nyugdíjasként pedig még nagyobb aktivitással vállal szerepet városa szellemi életében. Gondos Gyula a tradíciókhoz, a szakmai hagyományokhoz hű ember, elkötelezettje mind a latin, mind pedig a klasszikus magyar irodalomnak és kultúrának, meggyőződéssel vallja, hogy e kettő nélkül nincs se modern magyar irodalom, sem pedig nemzeti identitás. Azon egyre fogyatkozó, megfontolt szakemberek közül való, akik logikus érveket sorakoztatnak fel a latin nyelv szükségessége mellett, s tesznek is azért, hogy széles körben propagálják az antik kultúrát. Gondos Gyula nem egy írásában (pl. Latin a magyarban) bizonyítja, hogy a latinitás leválaszthatatlan nemzeti kultúránkról, s aki ezt nem látja, annak nem csupán tudása lesz sekélyes, hanem önismerete is csorbát szenved. Aki ismeri írásait, tudhatja, hogy ez az elv lett alapja pedagógiai munkásságának, ez lett ars poeticája, költői mesterségre vezérlő iránytűje, a világ útvesztőjében eligazító Ariadné-fonala, s érlelője művekről, írókról, s irodalmi folyamtokról szóló írásai gondolatmenetének. Eme fent vázolt klasszikus értékek bűvöletében született A zengő labyrinth, mely híven tükrözi egy tanár-költő érdeklődési horizontját, világképének érték-oszlopait, s a maga esszé-mivoltában egyaránt képes felmutatni mind a személyesség élményét, mind pedig a szakszerűség tudományos követelményrendszerét. Jól tudjuk: az esszé szubjektív műfaj, ám nem nélkülözheti a tudományos alaposságot és a filológiai precizitást, valamint a szépírói vénát sem. Tehát az esszé a legnehezebb prózai műfajok közé sorolandó, de a legékesebb is talán, hiszen nem tűr pongyolaságot, elvarratlan gondolati szálakat, mert maga is gondolkodásra, továbbgondolásra akar serkenteni.