Acqua et helios (dedikált példány) [antikvár]

ACQUA ET HELIOS Gulyás Gyula olaszországi inspirációi Gulyás Gyula három évtizedes pályája szüntelen alakváltozás. Az a következetes út, amelyet a Villányi Szimpozionoktól, a koncept szobrászattól a konstruktivizmuson, a portrékon és Marilyn Monroe-parafrázisokon keresztül a kilencvenes évek mediterrán életérzéséig végigjárt, sokféle arcot mutat. Az a bátorság, ahogy az akadémikus képzés hiányában - szó szerint - belevág a villányi hegyoldalba, majd a konstruktivizmus mellett dönt, hogy azután Vilt Tibor "csábítására" a portéval is megpróbálkozzon, egyáltalán nem nevezhető szokványosnak. Gulyást szobrászi kvalitásai már a hetvenes években arra predesztinálták, hogy köztéri megbízásokat kapjon. A Buda és Pest egyesítésének centenáriumára kiírt pályázatra elkészíti a legszellemesebb munkát (Buda-Pest, 1973), mellyel természetesen nem nyer. A kétnemű város metaforája Gulyásnál két vaspánttal összefogott kockakő: az egyik bazalt, a másik gránit. A nyolcvanas években a Marilyn Monroe-mítoszba belebonyolódott művész más hírességeket is megmintáz: Warholt, Beuys-ot, Hitchcockot, Scheiber Hugót, Kassákot, Vilt Tibort és számos barátot. A Monroe-sorozatban, ezekben a "kolorista reliefekben" (Frank János találó kifejezése) rendkívül szellemesen egyesíti a saját konstruktivista szobrászi múltját a figuratív portretistával és egy eddig ki nem bontakozott festői tehetséggel. Ilyen frivol játékra csak atyai mestere, Vilt Tibor vállalkozott a magyar művészetben. A kétféle ábrázolási mód, a kétféle attitűd között különös feszültség keletkezik, amely egyáltalán nem idegen a megidézett korszaktól, az amerikai pop arttól, és mint művészettörténeti idézet, a nyolcvanas évek posztmodern kalandozásainak szellemétől sem. Ettől a szellemi utazástól már csak egy lépés a rómaiak előtti Itália kultúrájának felszippantása, a valódi utazás. A kilencvenes években tett két hosszabb római tartózkodás művészi hozadéka ez a kiállítás. A márvány-, mészkő- és papír-reliefek főszereplője, a "nagy ugrást" végző karcsú etruszk szobrocska alakja többféle formában tűnik fel a kompozíciókon. Mediterrán derű hatja át Tibériusz aranyhalacskáit, a tarquiniai és sperlongai emlékeket idéző hatalmas pasztelleket és a lírai rajzsorozatokat. Különös véletlen, hogy Gulyás Gyula olaszországi inspirációit éppen a nápolyi Ernesto Tatafiore festményei és objektjei után láthatjuk. Ilyen derűs kiállítás különösen jól esik nekünk télen, amikor hiányzik az itáliai napfény és a tenger. Néray Katalin