Acta Historica Tomus XVI. (dedikált példány) [antikvár]

I. BEVEZETÉS1Az ún. magyarlengyel krónika sem lengyel, sem magyar szempontból tekintve nem sorolható a jelentősebb források közé, ha pusztán a benne foglalt adatanyag hitelességét, megbízhatóságát tartjuk az értékelés kizárólagos mércéjének. így szinte természetesnek látszik, hogy a kutatók túlnyomó többsége legjobb esetben is a polgári történetírás pozitivista tartalmi forráskritikájának elemző és összehasonlító módszereivel élve a krónika szinte egész előadását elvetette, majdhogynem teljességgel hasznavehetetlennek tartotta, s e kedvezőtlen értékítélet bizonyos mérvű indokoltságát (az adott alapon) még a legszeretetteljesebb elfogultság sem vitathatja, mert hiányoznak a védelem hatékony ellenérvei. Ugyanakkor azonban meggyőződésünk, hogy a marxista forráskritika nem elégedhet meg csak a valós tartalmi mozzanatok százalékos arányára támaszkodó sommás ítélet levonásával. Egy hasonlattal élve: amiképpen a negatív hősnek is megvan a maga irodalmi létjogosultsága, avagy a nem-realista alkotás is tárgyát képezheti a helyesen pártos esztétikai elemzésnek, sőt, többnyire nagy pontossággal kimutatható, hogy a társadalmi valóság milyen részlettényezőinek köszönheti megszületését, illetve miféle hatóerők indítására alakult ki a reá jellemző, sajátos tükrözési mód, éppúgy a hiteles tényközlés vizsgálatának mérlegén könnyűnek találtatott, de a korabeliség szempontjából valódinak minősülő történeti források is koruk társadalmi talajából gyűjtötték nedveiket, mi több, torzításaikkal is objektíve megvolt társadalmi igényeket, célkitűzéseket juttattak kifejezésre, ill. szolgáltak, s mint ilyenek számos, más eszközökkel megközelíthetetlen összefüggés feltárását segíthetik elő. Mindez krónikánkra annál is inkább vonatkoztatható, mert a lengyel és magyar történetről benne közölt, összességét tekintve abszurdnak mondható eseménysorban szinte alig találunk olyan momentumot, amelynek egyedileg ne volna minden látszólagos képtelensége ellenére is valamiféle valóságmagva. Ezek kihámozásán túl érdemesnek látszik azt is megvizsgálni, hogy a torzításokban tükröződik-e bizonyos szabályszerűség, egyfajta rendszer, s ha igen, funkcionálisan milyen ok- vagy célhálózatba illeszkedik.Aligha lehet vitás, hogy az ún. magyarlengyel krónikának egy olyan történelmi periódusban kellett létrejönnie, amelyet eléggé jelentős intenzitású kapcsolat és a két nép érintkezése során kialakult eleven érdeklődés meglehetősen magas foka jellemez. Ez önmagában is figyelemre méltóvá teszi. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szerteágazó problémák sokaságát veti fel (amelyeknek akárcsak részleges megoldása is eddig feltáratlan vagy kevéssé ismert tényezők megvilágításá-1 Az alább közölt fejezetek egy nagyobb tanulmány kezdő részei. Bevezetésünk az egész munkához íródott, ezért előre is az Olvasó elnézését kell kérnünk, ha a jelen fejezetek a benne felvázolt célkitűzéseknek csak egy részét fogják valóra váltani, miután tárgyuk pusztán a szöveghagyomány mai állapotának felmérése, ami azonban elengedhetetlen előfeltétele minden további vizsgálódásnak.3