Acta Historica Tomus XXV. (dedikált példány) [antikvár]

A koalícióba tömörült ellenzéki pártok 1906 áprilisában miután vezetőik lemondtak a szövetkezett ellenzék eredeti követeléseiről és elfogadták Bécs valamennyi kívánságát, e szinte példátlan elvfeladás eredményeként kormányra jutottak. Az áprilisi megegyezéssel amely annak felismeréséből fakadt, hogy az 19051906-ban hatalmassá nőtt munkás-, paraszt-, továbbá a nemzetiségi mozgalmak letörése az uralmonlevők egységének biztosítását, közös osztályérdekeik előtérbe helyezését kívánja a kormányzati válság lényegében megoldódott.1 A Wekerle Sándor vezetésével működő koalíciós kormány tevékenysége tehát arra irányult, hogy megszilárdítsa az elnyomott magyar és nemzetiségi tömegek feletti uralmat, ezen keresztül hozzájáruljon a dualista rendszer megerősítéséhez. Gazdasági intézkedéseivel is jól szolgálta a tőkések és földbirtokosok érdekeit.2 Mindez együttesen idézte elő az uralkodó osztályok különböző csoportjai közötti ellentétek csökkenését. A kormányintézkedések nyomán a közigazgatási apparátus a hírhedt Bánffy-korszakot messze felülmúló brutalitással vetette magát a munkásszervezetekre. Szét akarta zúzni az osztályharcos szakmai szervezeteket; meg akarta fosztani a proletariátust az 19051906-ban oly sok győzelmes harcot vezető szakszervezetektől. Ezzel az is célja volt, hogy segítse a munkáltatókat az általuk 19051906-