Acta Historica Tomus XXXIX. (dedikált példány) [antikvár]

I.A 13. század rendkívül izgalmas, bonyolult fejlődést hozott a gazdasági és társadalmi viszonyokban. E fejlődés keretei közt széles körű osztályharcos mozgalom bontakozott ki, amely jól nyomon követhető a korabeli forrásokban. Nemcsak az elnyomottak harcoltak kizsákmányolóik ellen, hanem kiéleződtek az uralkodó osztályon belüli ellentétek is. E belső küzdelem részének tekinthető az a harc, amelyet a szerviensek vívtak a magánföldesúri függésbe kerülés ellen. Harcuk a század első évtizedeiben kiváltságaik elismertetésében és a királyi megyeszervezet védel-mezésében öltött testet. A század közepétől kezdve, anélkül hogy lemondtak volna megszerzett jogaik további elismertetéséről és kiterjesztéséről, új módozatokat is kellett keresniök a királyi vármegyerendszer felbomlása miatt. A korábbi elszigetelt kezdetek után hozzáláttak tehát a nemesi vármegyerendszer kiépítéséhez, amelyet nemcsak az önvédelem, hanem a hatalomban való részesedés eszközének is tekintettek. Harcaikban a királyt természetes szövetségesüknek tekintették, hiszen ő volt az egyetlen, akivel érdekeik összeegyeztethetőek voltak. A szervienseknek erős központi hatalomra volt szükségük, a király pedig támaszt lelt bennük a nagyurakkal folytatott harcban: amíg a nagybirtokosság szükségszerű autarkiára való törekvése gazdasági, de jogi, közigazgatási vonalon is a királyi megyerendszert bomlasztja, a kisebb birtokosság a király palástjába fogózva igyekszik jogait megvédeni. Ez a küzdelem vezet végül a nemesi megye kialakulásához "1 Annak ellenére, hogy e korszakra a pártharcok kiéleződése, a királyi hatalom gyengesége a jellemző, úgy tűnik, a szerviensek értek el bizonyos eredményeket II. András és utódai alatt. Először maga András, majd utána IV. Béla és fiai megújítják az Aranybullát, és megerősítik a szerviensek jogait, akiket 1267 táján már kezdenek nobilesnek nevezni. Az aranybullák lehetővé teszik részvételüket a hatalomban, de nem nyújthatnak védelmet nekik a főurak hatalmaskodásai ellen. Nyílt elismerést nyer a nemesi vármegye létezése, és több vármegye számára tartanak generális congregatio-t, amelyen a köznemesek is részt vesznek a főpapokkal és a bárókkal együtt. Ez a fejlődés már alkalmas arra, hogy előkészítse azt a talajt, amelyben a rendiség csírái persze, jóval később létrejöhetnek. A kérdés, amely bennünket az alábbiakban érdekel, az, hogy ezzel a fejlődéssel együtt jár-e a törvényhozó szervek megfelelő fejlődése, azaz hogyan viszonylik egymáshoz tartalmilag a korábbi törvényhozó és ítélkező fórumok tevékenysége, a 13. században kibontakozó generális congregatio és a 14. század legvégén kialakulni kezdő rendi országgyűlés. Azonosnak vehető-e az utóbbi kettő? Ha nem, tekinthetjük-e és mennyiben a generális congregatio-kat a rendi országgyűlések csíráinak vagy előképeinek? Hangsúlyozzuk: a tartalmi kérdések vizsgálatáról lesz szó, hiszen aligha lehet vitás, hogy pl. a generális congregatio-k és a későbbi országgyűlések tanácskozási módja, ügyrendvitele stb. közt szoros, genetikus kapcsolat van.1 Lederer Emma: A feudalizmus kialakulása Magyarországon, Bp., Akadémia, 1959., 173.3