Adók, katonák, országgyűlések (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO Az 1796 és 1812 között tartott országgyűlési naplók és akták feldolgozásához azzal az előzetes elképzeléssel kezdtem hozzá, hogy feltételeztem: módosítható az a kép, amelyet jeles és kevésbé jeles kortársak, illetve a magyar történettudomány a két nagy korszak - a felvilágosult abszolutizmus és a reformkor -árnyékában háttérbe szoruló, hosszú századfordulóról festett. A magyar nemesi társadalomról és a politikai elitről nemcsak a kilencvenes évek elejének L. A. Hoffinann hírhedt röpirataival fémjelezhető pamfletirodalma és a vezető udvari politikusok egy jelentős és képzett, de a magyarsággal szemben negatívan elfogult vagy kifejezetten ellenséges csoportja festett sötét képet. Hasonló képet festett sok, a magyar történelmet és a kortárs politikusok teljesítményét tudományos igénnyel elemző, mélyenszántó, korabeli történetijogtörténeti munka, és lényegében a 19-20. századi magyar történetírás egésze is. Feltételeztem azonban, hogy abban az országban, ahol megszülettek és részben meg is jelentek Hajnóczy József közjogi és politikai munkái, ismertek voltak a jövőképükben populista, de a magyar társadalom és politika megoldandó, aktuális problémáit néven nevező jakobinus káték, olvashatók voltak Berzeviczy Gergely parasztsággal, adórendszerrel és gazdasággal foglalkozó munkái stb., valószínűtlen, hogy a modernizációs gondolatok valamilyen szinten ne merülnének fel a korszak országgyűlésein. Rá kellett azonban jönnöm, hogy a történetírás túlnyomóan negatív ítélete csak annyiban módosítható, hogy nem vonatkoztatható sommásan a korabeli Magyarországra, különösen nem a politikai gondolkodás egészére. A nemesi társadalom és a politikai elit (az országgyűlések) összteljesítményére azonban igen. Kiderült ugyanakkor számomra, hogy - másfelöl - ez a történettudományban mellőzött korszak, főként a törvényhozás legfelső fóruma, nem érdektelen. Az 1796 és 1812 között szinte a törvények szerinti gyakorisággal ülésező