Agria 2015. tavasz (dedikált példány) [antikvár]

2011. TAVASZagrJXTamás TímeaGyévuslca verseromantikusannem lehet beköltözni sehová a szerelmek nem adnak házat (sem szobát sem éjjeli menedéket) csak elvesznek csak várnak elvárnak számlát írnak kikalkulálják az árat hogy fizess még mielőtt távoznánakaz ár kell nekik mert adós vagy ára van minden tettnek s szónak mindennek amit nem akartál amit magadból mégis adtál ki kell fizetni részletre lassan s el kell tűnni egy pirkadatbanöltözni menni vissza se nézni soha többet nem sírni nem becézni hagyni a romantikát a nyálast otthon kipucolni a tálast sikálni feltörölni élni soha semmiről nem beszélni csak fizetni fizetni fizetni s a mozdulatokba halkan belevesznihavas mezőkön ácsingózni járniaz eljövendőkre már sohasem várnivisszamenni szépen Szibériábamint kinek odaköltözött az álma(úgyis ott lakottfagyott lakatok őriztékhó volt jó volts a hidegőrök nélkül istávol tartottaa kísértéseket)s ott alszik csendben ébredéstelenjó világ az havas meztelen szikár1 versbe épp illenehidegbe bugyolálva várnak a faágaknem is érzik nem is fáznakel vannak rontvakevés fénnyel beérik(bár a termésük néha késik)Szibériából nincs visszaút (vagy lenne csak messze) 20 év alatt apadt csöndesült az mi szívedet nem engedte nem fagytál meg és nem égtél a túlélésnek nincs nagy ára a szél porhóval lassan betakargat s maradhatsz kedves Szibériában