Ahogy láttam... [antikvár]

Előszó 2004 tavaszán barátaim rábeszéltek, hogy hetvenedik születésnapomra adjunk ki egy csokornyit addig megjelent publicisztikáimból, nyilvános beszélgetéseimből, interjtiimból. Az ebből a gondolatból születet Nekünk kell megváltanunk magunkat - Egy humanista hitvallása című kötet, amely a szerkesztők és az Argumenrnm kiadó munkatársainak a jóvoltából el is készült arra az alkalomra. De az utolsó hetekben rrúnden más munkámat félre kellett tennem, hiszen csak én találhattam meg a kiválasztott anyagok nyomtatásra alkalmas digitális változatát számítógépem jócskán elszaporodott „mappáiban". Talán ennél is nehezebb volt megta-lálni-megszerezni a televíziós beszélgetések felvételeit, és megszervezni átírásukat. A nagy hajszában megfogadtam: soha többé. Csak később, a könyv meleg fogadtatásának, pozitív visszhangjának hatására gondoltam, hogy talán 75. születésnapomra, 2009 őszére, mégis összeállíthatnánk hasonló válogatást líjabb írásaimból. Ez megnyugtatóan távoli feladatnak tűnt. Csak az idei választások után vált bizonyossá, hogy végre, a politikai rendszerváltoztatást követő kormányváltoztatga-tás másfél évtizede után új korszakba - a lélektani rendszer-váltás(?) és kormányzati stabilitás korszalcába - érkezhetünk. Lehetséges tehát - sőt remélem hogy mindaz, amit az elmúlt két évben írtam és mondtam, rövidesen jórészt idejétmúlt lesz. Gondolok itt főként a nehezen elviselhető közéleti mocskolódásra, majd a (zömében nagyon is „egy- 7