Ahogy láttam... (dedikált) [antikvár]

A Budára négy évtizedes amerikai tartózkodás után visszatért, mélyen katolikus családban nevelkedett úrifiú mintegy „spongyát rá" kiáltással túllépett mindazon, amit '56 után megélt. Ki nem állhatja, ha emlegetik méltán világhírű kutató-orvosi teljesítményét. Zavarja, ha a magas magyar állami kitüntetés indokolásában a tudóst méltatják. Százötven tudományos publikációjáról, díjairól, a kiemelt módról, ahogyan a New York-i Columbia Egyetemen beszélnek, írnak róla, szerényen hallgat. Ugyanis azóta még eredetibb (és provokálóbb) életművet tett le a nemzet asztalára: eleddig nem kevesebb, mint hét könyvet, köztük két életrajzi és három bibliai regényt. Tavaly jelent meg a filozófia iránt élénk érdeklődést mutató fiziológus szépíró meghökkentő műve az eutanáziáról és az azt továbbfejlesztő, euteliának nevezett életviteli, morális kalauzról. A műnek jelentős hazai visszhangja volt, és ez ideig négy nyelvre fordították le. 2004-ben kiadott első publicisztikai kötete után (Nekünk kell megváltanunk magunkat. Egy humanista hitvallása) most, a 77. ünnepi könyvhétre cikkeinek második válogatását adjuk közre. „Kényes" jelenségeket ismét mélyre tekintően elemző, közügyeket olykor kihívó nyíltsággal érintő könyvvel jelentkezik a hajdani kitelepített, a komlói munkaszolgálatos bányászok 56-os forradalmi tanácsának egykori elnöke, a Columbia Egyetem emeritus professzora, a magyar közíró.