Albert Mathiez: A francia forradalom (dedikált példány) [antikvár]

SZÉKELY LAJOSALBERT MATHIEZ: A FRANCIA FORRADALOMAlbert Mathiez A francia forradalom c. három kötetes műve kiemelkedő helyet foglal el az utóbbi évtizedek nagy francia forradalomra vonatkozó történetírásában. Megjelenésekor méltán keltett érdeklődést nemcsak a szerző hazájában, hanem külföldön is. Csak a Horthy-korszak soviniszta, haladásellenes szellemi élete, a magyar történettudományban akkor uralkodó, reakciós szellemtörténeti irányzat és az egyetemes történelem periférikus, minden haladó külföldi tudományos forrástól elszakított itthoni művelése magyarázza, hogy e nagyhatású munkát nálunk még a legszűkebb szakmai körökben is alig tartották számon.A Horthy-korszak 1936-ban kiadott reprezentatív, négy kötetes egyetemes történetére jellemző, hogy az újkori rész szerzője, Hajnal István, aki ezekben az évtizedekben az egyetemes történet legismertebb' hazai művelőjének számított, a nagy francia forradalomról szóló fejezetet nem írta meg, A feladatot egy alig ismert, kezdő kutatóra bízták, aki e fejezethez nem használta fel többek között Mathiez alapvető s ebben az időben újnak számító szintézisét sem. A szerző jegyzeteiben csupán Mathiez két kisebb jelentőségű munkájára utal (Autour de Robespierre, 1926; Autour de Danton, 1926), de ezeket korántsem megalapozottan mindjárt szocialista alaphanggal és elfogultsággal vádolja.1 Egyébként az általa megírt részlet elárulja, hogy a megjelölt Mathiiez-tanulmányok a legcsekélyebb hatást sem tették felfogására, mert nem illettek bele alapvetően forradalom-ellenes koncepciójába.Pedig Mathiezt jóllehet sohasem lett szocialista a nagy francia forradalom XX. századi történetíróinak sorában megkülönböztetett hely illeti meg. Egész életművével, de főleg most tárgyalt munkájával a XIX. század második felében működött pozitivista történetkutatók hatalmas anyagfeltáró tevékenysége és saját kutatásai alapján tovább fejleszti a múlt század haladó polgári történetírásának legjobb eredményeit, s ezzel megteremti a folytonosságot és kapcsolatot a francia forradalom történetének mai leghaladóbb, marxista művelőihez is. Mathiezt nemcsak életművének folytatója, a nemrég elhunyt Georges Lefebvre vallotta tanítómesterének, aki Mathiez halála után még több mint egy negyedszázadig szorosan haladt példaképe nyomán, hanem olyan neves marxista történészek is sokat tanultak tőle, mint Jean Bruhat és a nemrég nálunk járt Albert Soboul. Nagyra becsülik bár több kérdésben bírálják Mathiez műveit a szovjet történetírók is (így pl. A. Z.1 Egyetemes történet III. kötet Hajnal István: Az Üikor története, Bp., 1936. 1)67.20