Alberti-Irsa kultúrtörténeti emlékeiből (dedikált példány) [antikvár]

Előszó E könj'X' utolsó mondata szerint „a mídt, a jelen és a jövendő össt^efarto^k bennünk". Már-már közhelyszerű alapigazság ez. Ám mai össze-xnssza rohanó életünkben nem lehet eléggé hangsúlyozni. Na meg kibontani a benne rejlő tartalmat. E kibontás eg\ik, igen fontos lépése múltunk megismerése, ^'e-bek között, eg}' lakóközösségé, falué - városé. Amikor feltárjuk szülőfalunk -városunk múltját, esedeg csodálkozhatunk azon, hogy mennyi érték tárul elénk. Az „ISnfa^s a^jkenámsban" civcm kiadvány jó példa erre. lg}', csokorba köt\'e, múltunk számos olyan értékét, illet\'e jellemző momentumát mutatja be, aminek meglétéről nem, vag)' alig volt ismeretünk. Ilyen mindjárt maga a címben szereplő Jkerváms"\iíé\&7.é.%. Meg\'aUom, magam a kézirat olvastáig nem voltam annak tudatában, hog}' az Albertin és Irsán százeg)'néhány esztendeje élt eleink használták ezt a fogalmat. Az itt következő oldalakról az is kiderül, hog\' az iker státusz bizony a test\réri kapcsolat összes hozadékával, de hordalékával is megáldott Ám mielőtt a Kedves Olvasó megismerkedik a ,J\lonorkeriileti l^pok" mellékleteként ,/{lberti-lrsa" címen megjelent hetilap érdekes írásaival. Major János igazán színesen izgalmas xdrágszőnyeget terít elé, elődtelepüléseink kultúrtörténeti emlékeiből. Érdemes e szőnyegben az egyes szirmokig hatolva elmerülni. Az ilyen \'izsgálódás hamar bebizon)n'tja, hog)? az elmúlt századok során rengeteg tehetséges ember alkotott nagj'szerű dolgokat Alberti-Irsán, de legalább az iken^ároshoz (használjuk most már bátran ezt a kifejezést!) kötődve valamilyen módon Az ,^lberH-Irsa" hetilapból kiemelt szemelvényekre \'isszatén'e elmondható, hogy nem kevéssé izgalmas szellemi kaland betekinteni elődeink mindennapjaiba. Semminek sem szeremék elébe menni, ezért egyetlen példát em-b'tek. Nos, több cikk is bizon^^ságul szolgál arra, hog}' négy-nég}' és fél emberöltővel ezelőtt, az akkori idősebb korosztály tagjai éppúgy féltették a jövendőt, az ifjabb korosztályra szerintük jellemző léhaságtól, akár manapság. No Iám, és m^s itt vagj'unk! Ez a jelenség akár némi optimizmussal is felruházhat minket a jövőre vonatkoztat\'a. Lehet, itt érdemes abbahagyni az előszót. A végére azonban két megjegyzést még fontos tennem. Egyfelől, felhívom a Kedves Olvasó figj'dmét, hogy Mné Daru Mária milyen okos mértéktartással kommentálja a száztíz esztendővel ezelőtti eseményeket Másrészt m^köszönöm a szerzőknek, hogy ezzel a jelentős kutatómunkát igénylő, színvonalas kiadvánnj'al hozzásegítenek minket Albertirsa múltjának feltárásához, s vele a múlt, a jelen és a jövendő összetartozása élményének megéléséhez. Albertirsa, 2012. július 30. Fazekas László