Alkat és mű (Dedikált) [antikvár]

Védőborító sarkai enyhén kopottasak.
1999 őszén gondoltam először arra, hogy könyvet írok Németh Lászlóról. Lassú, nyugodt, kiegyensúlyozott életrajzot szerettem volna írni, legalábbis a mintát tekintve olyat, mint amilyet Trayot írt Tolsztojról, s talán még Dosztojevszkijről is. Nem az életút apró mozzanatainak összegyűjtése, feltárása miatt akartam megírni a könyvet, hanem azért, mert Németh életútjának egyes pillanataiban megéreztem a tizenkilencedik századra visszautaló nyugalmat, kiegyensúlyozottságot. Aztán meg kellett tapasztalnom, hogy ez a nyugalom előtte is csak kiragadott, idilli pillanatokban mutatkozott meg. A történet, amelyet a hagyományos írói életrajz eszközeivel szerettem volna elmondani, elmondhatatlannak bizonyult, mert állandóan feszültségekbe, viaskodásokba, az alkat küzdelmeibe, Németh Lászlónak az önmagával, családjával és a külső világgal folytatott csatározásaiba ütköztem. Létérzékelsének és a külső világgal való kapcsolatának szinte pillanatról pillanatra történő változásait nem követhettem nyomon, ezért aztán nem is arra törekedtem, hogy hagyományos írói életrajzot írjak, hanem inkább arra, hogy Németh László életművének és gondolkodásának létezési módját feltárjam és bemutassam. Eközben módom nyílt a tizenkilencedik századra visszamutató és a nagyon is huszadik századi vonások ütközésének szemrevételezésére. Füzi László