Állatságaim, emberségeim (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány.
Kibédi Ervin gyermekkorom óta a kedvenceim közé tartozik. Fanyar humora a színpadon és a munkáskultúra sajátos műhelyeiben, a vállalati ünnepségeken mindig élményt jelentett számomra. Fátyolos hangú hőstenorja a mozarti operákból ismerős nekem, azóta tudom, hogy neki is e nagyszerű géniusz az egyik kedvence. Néhány évvel ezelőtt barátom - jelen verseskötet egyik illusztrátora - tárlatánál találkoztam Ervinnel több éves kihagyás után. Beszélgetéseink úgy folytak, mint ahogy két barát hosszú távollét utáni találkozásakor lenni szokott. Most már tudom, hogy azért van ez így, mert Ervinben egy késői reneszánsz embert ismerek, akivel már regényekben és életrajzokban találkoztam. Kibédi Ervinre, a sokoldalú művészre a reneszánsz kori ember- és természetszeretet szintén jellemző. Hogyan szeretheted az embert, ha a természetet, a téged körülvevő világot, állatokat nem szereted. Kibédi Ervin ezt tudja, és tudatosan hirdeti is, e kötet verseiben is, akkor is, ha messianisztikus magok nem mindig jó talajba hullanak. Kibédi Ervint ez nem tántorítja vissza küldetésének vállalásától, fanyar humorral legfeljebb azt teszi hozzá igehirdetéséhez, hogy "Én nem hiszem, hogy normális vagyok." Ajánlom e verseskötetet minden állat- és emberszerető társamnak.