Álmaim gyermekei - gyermekeim álmai (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Mivel a könyvem címe „Álmaim gyermekei - gyermekeim álmai", mindenekelőtt meg kell említenem saját gyermekeimet, akik a könyv megírásának idején már legalább is a fiatal felnőtt korban vannak. A cím rájuk vonatkozik elsősorban és leginkább, mivel tényleg álmaim gyermekei. Péter fiam 23, Orsolya lányom pedig 21 éves. Történt bizony, hogy e könyv címét és a kézirat bevezető részeit látva szabályosan féltékenyek lettek, milyen dolog az, hogy én könyvet írok álmaim gyermekeiről, és ők abból kimaradnak. így hát ezúton kijelentem, hogy első számú álmaim gyermekei ők, náluk csodálatosabb gyermekeim nem is születhettek volna, csak elragadtatással és szülői elfogultsággal tudok róluk beszélni. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik azért, hogy hozzásegítettek megannyi sajátélményhez1 és szakmailag is hasznosítható tapasztalathoz anyaságom kapcsán. Egy jó táborozás után mindig rossz, ha vége lesz. Sokáig nem tudtam rájönni, hogy most miért olyan rossz. Egy idő után sikerült megfejtenem: azért, mert megszakadt az a folytonosság, ami már-már egyetemessé évült megszokottsága és állandósága miatt. Tizenhat évet töltöttem el Újpesten, a Testnevelés Tagozatos Általános Iskolában. A gyerekek szinte hozzám nőttek az évek alatt. Egyesek nagyon, mások kevésbé, de azt hiszem, ez így természetes. Ha rajtam múlt volna, akkor talán még mindig így lenne, de sajnos nem így történt! Gazdálkodási okokból felmentettek iskolapszichológusi állásomból több újpesti kollégámmal együtt. Már évek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene írnom egy könyvet, amelyben részletesen megörökítem e másfél évtized krónikáját, tapasztalatait, 1 Olyan sűrítménye a személyes tapasztalatoknak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy adott pszichoterápiás, személyiségfejlesztő vagy önismereti módszert eredményesen tudjon hasznosítani a pszichológus. 7