Amerre én járok... (dedikált) [antikvár]

Borítói kissé kopottasak.
Schäffer Zsuzsa az egészet áldozza fel az egyesért: apró részletekből építi föl a várost. S miközben Budapestet járja, mindenütt fölfedez valami szépet, amit, hiába van ott, mi nem veszünk észre. Talán túl közel vagyunk hozzá, ezért nem látjuk, őt e furcsa vakságtól a fényképezőgép, amely tárgyiasítja a látványt, megmenti. Ezt a helyzetet, amikor a valóságot mintegy a fotográfus szemével látom, nevezhetjük közvetett látásnak. Ilyenkor a fotográfus, a látványt kissé elemelve a valóságtól, más összefüggéseket, hangsúlyokat érvényesítve új valóságot teremt, amelyet csak az ő művéből ismerhetünk, mivel csak ott létezik.