Amit az alvó nem lát (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Részlet a könyvből: "A TÖBBI, VALÓSÁG - xilofonra és üstdobra - 1 A nemléttel csak tolmács útján szólhatunk. De ki szalad tolmácsolni? Kinek sürgős, hogy velünk a hírt tudassa, a nemlét csak egy kitalált nyelv, nem beszéli senki, nincs tele nemlétezőkkel. A nemlét egy elveszített számítógéplemez. 2 A kilátás innen a legszebb. Sárgarigóhangból és üvegek árnyékából épül a táj. A domboldal ribizlivörös, az éjszaka cseresznyefekete. Megízlelsz egy rögöt, mint a kávé. Magadat csapod be, ha még mindig azt hiszed, minden jóra fordul. 3 Egy csapat kiránduló érkezik a völgyből. Két oldalról, felhajtott gallérjuk, a kívülállás lóg arcukba. Leülnek egy percre. Bádogpoharakból vizet isznak, kesztyűiket a földre dobálják. Nem félnek a haláltól, pedig nem angyalok. Nem félnek az élettől, pedig nem istenek. Nem félnek. Nem félnek. Nem emberek. Talán unatkoznának is, ha tudnák, mi az. 4 A kívül, a kívül zuhog ajtókra, falakra, ablakokra, bőrre. Kihajol valaki egy másik világból, ebbe, az egyikbe. Körültáncoljuk, mint egy mágnest, isteneket mintázunk róla, a bűneinkkel fordulunk felé..."