Apám, Komor Vilmos (dedikált példány) [antikvár]

Édesapám 1971. szeptember 27-ról 28-ra virradó éjjel halt meg. Ferencsik János, aki betegsége alatt szinte naponta érdeklődött egészségi állapota felől, 28-án délben felhívott, hogy megkérdezze, hogy van. Közöltem, hogy már nem él. Hosszú hallgatás után így szólt: Nézze, én Vili halálával egy nagyon jó barátomat vesztettem el, de maga... Ismerem az édesapja és maga közti szoros kapcsolatot, s csak azt kívánom, hogy tudjon vigasztalódni. Talán azt mondhatom, vigasztalja magát az a tudat, hogy Vili mindent elért, amit egy művész elérhetett. Beleértve a külföldi sikereket is.Megköszöntem. S amikor letettem a kagylót, belém nyilallt: de milyen áron? Mi minden rejlett az eredményes élet hátterében, milyen küzdelmek, erőfeszítések?Fájdalmam enyhítésére kezdtem összerendezni életünk dokumentumait, majd sokak biztatására írni e könyvet, bár zenész vagyok, nem író.Édesapám 1895. május 12-én, délután hat órakor született Budapesten, a Csengery utca 72.-ben. Apja Kohn Jakab, anyja Böhm Berta. Manapság, 1985-ben ennyi elég is személyi adatként, és igazolásul is. Az 1938-tól 1944-ig terjedő zsidótörvényes időszakban azonban sokaknak - köztük a mi családunknak is - igazolniuk kellett hiteles dokumentumokkal, hogy mióta élnek Magyarországon...