Arcképcsarnokom (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóTöbb mint ötven év óta történelemmel foglalkozom. Nem csoda tehát, ha kutatásaim során volt sokszor alkalmam olyan különös emberekkel találkozni, akikről azt lehet mondani, hogy rendkívüli, sőt kivételes személyek, annyira elütnek a többi halandóktól. Különleges magaviseletükkel, kalandvágyukkal, hihetetlen tehetségükkel, néha meggondolatlanságig érő vakmerőségükkel, rendhagyó életmódjukkal, kétségkívül eltérnek az átlagember szürkeségétől, mert úgyis játszva kiállják az élet próbáit. Amennyiben életük valóban nem mindennapos, ezek a vaserejű lelkek, kalandokat kereső, gyakran forrófejű emberek, elszánt utazók, kimondottan felkeltik érdeklődésünket, pláne, ha nagy veszedelemnek teszik magukat, vagy pedig páratlan, fesztelen, nyugodt magatartásukkal azt a benyomást teszik, hogy érinthetetlenek. Ráadásul, az is a feltűnő, hogy legtöbbször csodálatosan nagy tudományúak.Mindenféle nemzetiséghez tartoznak, mindennemű mesterséget űznek, minden létező nyelven beszélnek. Van köztük francia katonatiszt, angol költő, bengáli szanszkritista, német földönfutó, magyar őshazakutató, grúz titkos kiküldött, orosz muzsik, görög remete, skót orvos, arab álruhában öltözött spanyol térképész, holland hajóskapitány, de tibeti főméltóság is, vietnami miniszterelnök, észt államfő.Úgy gondoltam, érdemes őket újra kiemelni az idők homályából és összegyűjteni arcképeiket egy jelképes galériában.Sokáig haboztam, hogy milyen rendbe tegyem őket. Végül okosabbnak véltem, ha egyszerűen betűrendbe teszem, csupán a változatosság kedvéért, nem törődve, hogy milyen korban éltek, vagy milyen néphez tartoztak, milyen vallást gyakoroltak, milyen foglalkozást folytattak, így született az arcképcsarnokom.Bemard Le Calloc'h