Árpádkor és kelet (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETES Az árpádkori magyar művészet problémáinak vizsgálata újra és újra felbukkanó szükséglete műtörténetirásimknak. A mult század irodalmával szemben, amely túlzottan alkalmazta az esztétikai irányelveket, a legújabb mű történetírásban mindinkább érvényre jutnak a történelmi szempontok is. Ma már mind általánosabbá válik a törekvés arra, hogy mindieji hely és kor művészeti értékének megállapitásánál a helyi és időbeli körülmények, a sajátois szeUemi és !anyagi adottságok is érvényre jussanak. Ez az új felfogás ad ma újabb lendületet a magyar középkor vizsgálatának. A racionálista irány kedvelt témája, az ü. n. »klasszikus« művészet mellett a mai idők műtörténete már sokkal nagyobb figyelmet szentel annak a »naiv« középkornak, amelyet annak idején a romantikus idők kultiváltak nagy előszeretettel, de kevés tárgyilagossággal. Korunk középkor-szemlélete azonban már mentes a romantikusok rajongásától, mert hiszen azóta átmentünk a pozitív irány mélységekbe és részletekbe lehatoló kütatásain és túl vagyunk nagy anyageredményeinek a tanulságain. Amikor szakítunk a racionalisták merev esztétizálásával, ugyanakkor a nagy művész-egyéniségek és hatalmas műalkotások romantikus kultusza helyett a műtörténet tárgyát általánosít|uk, rendezzük, átértékeljük. Módszerében is összetett az újabb műtörténetírás: együtt alkalmazza az esztétikai, történelmi és természettudományi vizsgálat eszközeit, a megfelelő helyen és módon. ^ Ez az új irodalmi irányzat bizonyára az eddigieknél sokkal helyesebb értékelést biztosít a relatíve kisebb jelentőségű művészeti egységek eredményei számára és több lehetőséget nyújt szerves fejlődésük, egyéni vonásaik behatóbb vizsgálatára. A mi ma,gyarföldi művészetünk is ilyen kisebb jelentőségű terület a nagy európai művészetek keleti határán, az európaivá lett magyar kultúrélet reggelén: az Árpád-korban; s éppen azért, mert a nyugati népek irodalmában eddig vajmi kevés figyelemben részesült és gyakran helytelen beállításban szerepelt, talán joggal várhat valami jót az említett új művészettörténeti felfogástól. Az eddigi káros európai vélekedések megváltoztatását