Aszalt kelkáposzta (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
"Vettem egy fej haragoszöld, fodros levelű kelkáposztát. A levelei, ahogyan a szívéhez közeledek kellemesen üde sárgászölddé, sárgává halványodnak, a torzsája, ahogy kettémetszem, kínálja magát. Kívülről akár reszelő, rovátkák, bordák látszanak rajta, valami érdekes, csípős íz és mégis kellemes, nem annyira édeskés ugyan mint a fehérkáposzta, talán a karalábé? De mégsem! Szóval elképzeltem. A hűtőben két hagyma társaságában lakott. Volt hozzá fél kiló krumplim vagy más néven burgonyám, csírázgatott - csendben. a növények állítólag nem beszélnek. Hetven, nyolcvan, kilencven éves korunkban nagyon sok dolgunk van. cikket kell leadni, meg kell írni egy novellát, eszünkbe jut egy vers. Szóval rengeteg dolgunk van. Golyóstoll és papír is van. De legfeljebb feljegyzed, amit a Cavinton nem enged elfelejteni. Vagy mégis? Tulajdonképpen elgondolkodtató, hogy a burgonya vagy a krumpli lenne a magyar szó? Vagy a kelkáposzta. Na az utóbbi érdekessége, hogy félig német, félig szláv lenne a lelkem! Azt, ha görbe körtével megfőzöm és berántom. Nem golyózáporban a kapu alá."