Áthangzások (dedikált példány) [antikvár]

Előszó E könyvben Weöres Sándor költészetének alakulástörténetét vizsgálom olyan poétikai eljárások nyomán, amelyek fordítási műveletekhez hasonlóan hoznak létre sok tekintetben heterogén költeményeket: különböző kulturális hagyományokhoz kötődő, eltérő történeti meghatározottságú szövegek újraírásával és rekontextualizációjával. A munka elvégzése során Hans Blumenberg kutatásaihoz kapcsolódva mindvégig különösen az izgatott, hogy a mitológiai tartalmak eredetüktől és eredeti funkcióiktól igen távol miért és hogyan bukkannak föl elemi ön- és világmeghatározások vezéralakzataiként,1 és különösen, hogy Weöres költészetében hogyan értelmeződnek át új hangsúlyokat kapva úgy, hogy nemcsak az egyes műalkotások alkotóelemeiként érzékelhető a jelenlétük, hanem a szövegek hatásmechanizmusát is meghatározzák vagy döntően befolyásolják. Az interpretációk során nem mitikus narratívák azonosítása és rendszerezése volt a célom a költői szövegekben, azaz nem motívumtörténeti kutatásra törekedtem, hanem annak vizsgálatára, hogy az újraírás során hogyan kölcsönöznek a költemények az antik múltnak immár megváltozott jelenlétet: milyen költői program(ok) részeként, milyen jellemző poétikai eljárásokkal összefüggésben vagy eredményeként jelennek meg a mitikus tartalmak Weöres költészetében, illetve, hogy milyen (poétikai) következményei vannak, ha a mítoszok működésmódja uralkodik el a szövegeken, és hogyan válik egy költemény, egy kötet maga is egy mitikus háló részévé. E kutatás eredményét nevezem e munka erejéig összefoglalóan Weöres mítoszpoétikájának.