Az egység üzenete (dedikált példány) [antikvár]

ElőhangVolt egyszeregy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot építed az ő Istenének.De az oszlopot nem márványból faragta, nem köböl építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ö Istenének. amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és ezt mondták: majd a legelső szél összedönti.És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél. és az sem döntötte össze.És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgjak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.És az oszlopot most sem faraga márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homok-szemcséket köddelkötötte össze.