Az én Erdélyem (dedikált példány) [antikvár]

Miért írtam ezt a könyvet? Vajon hány könyvet írtak Erdélyről mindmáig? Hány történeti müvet, költeményt, himnuszt, hány tanulmánykötetet és dokumentumválogatást töltöttek meg ezzel a kimeríthetetlen témával? Ha valamennyit összegyűjtenénk egy alexandriai könyvtárba, az eredmény egy hatalmas könyves utópia lenne, valami olyan, ami Borges képzeletét is lángra gyújtotta volna: egy óriási, álmokból és szavakból nevelt telhetetlen papír-szömy, egy leviatán, amely kétségtelenül felfalná az olvasót. Már a hatalmas tudásanyagra utaló könyvcímek is elárulják szerzőik nyugtalanságát, fhisztráltságát és kényszerképzeteit. A románok közül említhetők a következők: Cuvánt despre Transilvania [Szavak Erdélyről]; Ce este Transilvania? [Mit jelent Erdély?]; Transilvania strávechi pámánt románesc [Erdély, az ősi román fold]; Ca o imensá scená Transilvania [Erdély akár egy hatalmas színpad ]; Transilvania sub-iectivá [Személyes Erdély]; Probléma transilvaná [Az erdélyi kérdés], Transilva-nica.' Nincs másként Magyarország esetében sem, ahol, ha az a mágikus szó szerepel egy irodalmi mű vagy történelemkönyv címlapján, hogy Erdély, máris garantáltan érdeklődést ébreszt, és jelképesen igazolja bármelyik kiadói termék létjogosultságát. Ilyen körülmények között vajon van értelme ebben az agyonhajszolt témában egy újabb könyv megjelentetésének, amelynek természetesen megvannak a maga korlátai és célkitűzései? Mit akar ez a könyv? Milyen szándékok vezérlik a szerzőt, és milyen jogon sajátítja ki nyíltan magának Erdélyt? Tehát miért kötöttük gúzsba magunkat a könyv borítóján olvasható címmel? Először is: Erdély - a könyv témája - az enyém, ugyanis egy választás eredménye. Én választottam magamnak mint tanulmányozandót és mint szenvedélyem tárgyát, és nem ő engem, hogy történetírója, értelemzöje vagy krónikása legyek. Másodsorban hovatartozásom okán is az enyém. Erdélyben születtem, itt éltem, és nem kételkedem abban, hogy itt fogok meghalni. Számomra tehát Erdély kedves és otthonos. Két zsalu -a sorsválasztás szabadsága és valamely történeti és műveltségi múltban való gyökere-zés - között alakul ki valamennyiünk egyedi azonossága és személyi habitusa. Ennek az életrajzi és kulturális nyomvonalnak a mentén született meg könyvünk terve, melyet a mü címe összegez. Tekintve, hogy a kötet középpontjában „az én Erdélyem" áll, világos, hogy a munka az erdélyi múltnak csupán töredékes és szubjektív képével szolgálhat. Mi több, alig hiszem, hogy létezik valahol egy objektív, örök és igazi Erdély, más, mint az, amely a különféle sajátos látószögek és tapasztalatok egymás mellé helyezéséből áll össze. És „Erdély története" mint a tények és események felvonultatása nem más, mint számtalan egyéni történés-cselekvés összegzése, amelyeket több milliónyi erdélyi férfi és nő. ' Vö. az ilyen című kötetekkel, amelyeknek szerzői Ion Láncránjan (1982), $tefan Pascu (1983), Ilie Ceau§escu (1984), Dávid Prodan (1992), Mireea Zaciu (1996), Alina Mungiu-Pippidi 0999^ Gábriel Andreescu és Molnár Gusztáv (1999), loan Chindri? (2003).