Az én kabarém (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával! Lapjai hullámosak.
Azt állítják a tudósok, hogy a nevetés gyógyít, és meghosszabbítja az életet. Egy biztos, elviselhetőbbé teszi. Különben hogyan is bírtuk volna ki az elmúlt negyedszázadot? Ezt a furcsa, bolondosan keserves huszonöt évet idézi fel könyvünk, a szerző rádiós és televíziós kívánságműsorokból ismert legmulatságosabb írásainak, kabarétréfáinak gyűjteményével. Közben ellátogatunk a Vidám Színpadra, a Mikroszkópra, a régi Rádiókabaréba, belesünk a szórakoztatóipar műhelytitkaiba, hogyan készül, készült egy-egy új kabaré. Megismerjük a műfaj nehéz embereit, Markost, Nádast, Sas Józsit, a képernyőről ismert sztárokat, a gyomorbeteg humoristákat, a csupa ideg szerkesztőket és a névtelen, bár öntudatos segédszínészeket. Felidézzük az egykori és mai sikerek környezetét, ám egyúttal ki is nevetjük gátlásainkat, félelmeinket, rettenetes főnökeinket, rendszerváltogató politikusainkat. Nem illik ugyan előre megmondani, ki a gyilkos, annyit mégis elárulhatunk, hogy ezeken a lapokon a kisember győzedelmeskedik saját szorongásai fölött, azzal, hogyha kell, önmagát is hajlandó kinevetni. Tehát, ha igazat adunk tudósainknak, akkor meghosszabbítja az életét. És ez már mellékhatásnak is éppen elég, kérdezze csak meg orvosát, vagy gyógyszerészét.