Az évszázad hangja: Széki Sándor (dedikált példány) [antikvár]

A KEZDETEgy könyvbe illő és tartalmas, vaskos kiállítású kötet születhetett volna abból, ahogyan elkészült ez a kiadvány, és ahogyan nem lett Széki Sándor emlékév, csak néhány helyszínen megemlékezés. De nem panaszóra ez valami polgármesteri irodában, ezért csak szűkszavúan érintem a negatív töltéseket. Az öröm játéka volt a készülődés, mert annyi kedves emberrel, volt kollégával, baráttal és ismerőssel, rokonnal és idegennel beszélhettem, találkoztam Sándor bátyám, nagybátyám emlékcserepeinek összegyűjtésekor. Köszönet mindazoknak, akik segítségemre voltak e kiadvány tartalmának, lélek-dúsításának megtöltésében. Sok emberhez nem jutottam el, ezt sajnálom. Egy felhívás kevés volt ahhoz, hogy szülőfaluja, Tiszaföldvár, jobban megmozduljon. És nem volt elég kitartásom ahhoz, hogy még élő pályatársai közül mindenkit felkeressek. Pedig akiket megtaláltam, hihetetlen szeretettel beszéltek Széki Sanyiról, a kollégáról és barátról. Köszönöm mindazoknak, akik hívásomra válaszoltak, írtak vagy tollba mondták az emlékeiket. Külön köszönet Bucz Hunornak, az egykori barátnak, aki legelőször nyújtott segítő kezet, hogy néhány pályatársától az emlékező sorokat begyűjti" és ő maga is ír néhány gondolatot. Ez bátorított fel arra, hogy a különböző intézmények közönyét levedlettem magamról, mint kígyó a redves, megunt bőrét és nekiláttam a munkának. így kezdődött:Kedves Hunor! Köszönöm a jelentkezésedet és azt a kedvességet, hogy társunk leszel Széki Sándorra való emlékezésünkben. Nagybátyám 20 éve halt meg és júniustól tervezem a megemlékezéseket több helyszínen. Ezen kívül egy kis füzetet szeretnék megjelentetni a tiszteletére. Elnézésedet kérem, hogy nem tájékoztattalak korábban arról, hogy írásod nagy megtiszteltetéssel vesszük, de -fájdalom!- fizetni ezért nem tudunk. Bízom benne, hogy mindez nem távolít el szándékodtól és továbbra is velünk maradsz.Köszönettel: Sziki Károly