"Az huszár a világ első katonája" (dedikált példány) [antikvár]

Előszó „Katonakönywel" ismerkedik itt meg az olvasó, a népi kéziratos könyvek egyik típusával. Főként a múlt század végén, a tanultabb, iskolázottabb katonák, régi hagyományt követve, emlékkönyvszerű füzetekbe jegyezgettek. A füzetekbe többnyire verseket másolgattak egymás füzeteiből, úgy érezték, kötött formában jobban ki tudják fejezni magukat. Ezekben mindent a katonaéletre vonatkoztattak. Ez a „könyv" KOCSIS JÁNOS Nádas menti, kalotaszegi, református vallású földművesé volt. 1881. október 21-én született, és 1962. március 26-án halt meg Mákó-falván. Mivel Kolozsváron diákoskodott, hat osztályt végzett, ami ritkaságszámba ment az ő gyermekkorában, családja azóta is a DEÁK ragadványnevet viseli. Huszáregyenruhás fényképének hátlapján ez a felirat áll: „II. huszárezred, 6. század-, 3. czug. 1902-béli, Keresztényfalván." Tehát katonaidejét a huszároknál töltötte három évig, 1902—1903—1904-ben, a Brassó melletti Keresztényfalván. A kéziratos könyvet Mákófalván kaptam tőle 1956-ban, unokája barátnőm volt, s gyakran megfordultam a házukban. Sajnos, a megrongált füzetnek ekkor már csak töredéke volt meg. Az első része (1—34. oldal) teljesen hiányzott, s a huszárversek legutolsó darabja után néhány lakodalmi vers volt még lógó lapokon, de nem folyamatosan, és idegen kéz írása is volt közötte. Mivel úgy találtam, hogy a huszárversek egységes egészben megmaradtak „katonakönyvként" (egyetlen lap hiányzik), ezeket különválasztottam, a szerző számozása szerint a 35—68. oldalt. A megsárgult, rongyosszélű lapokat ilyen állapotban kaptam János bácsitól, én azóta borítékban őriztem. Pennával írta, fekete tintával, két kivétel a piros tintával lemásolt Petőfi vers: A virágnak megtiltani nem lehet (54. oldal) és a befejező vers: Foglalványok a katona Életről (67—68. oldal).