Az idő útjai (dedikált példány) [antikvár]

Alom és valóság, Hányszor bolyongtam az ébredő értelem még félig gyermeki képzelgéseivel a piramisok árnyékában! Képzeletemben vásznakba csavart múmiák, időtlen Fidők óta megmerevedett testek, égbe törő oszlopok lábainál földig érő ingruhájukban némán menetelő papok látomása. S hangtalan kórus, mely fülembe zengte az évezredek dalát. Az idő dalát. A végtelen múlt dalát Mintha minden, amire azt mondjuk, emberi, ott kezdődött volna A szervezett, irányított munka, az ezzel megvalósított - a helyi adottságokat ésszerűen kihasználó - földmüvelés, árucsere-forgalom, kézművesség, tudomány és művészet, igen, a művészet, melyben azóta is felülmúlhatatlan Egyiptom. Ott emelték az első mindmáig maradandó építményeket. Oly hatalmasakat, melyek ötezer év óta állnak, s melyeket azóta sem tudtak túlhaladni! Ott faragták a legmonu-mentálisabb szobrokat, dombormüveket. Ragyogó szépségű festményeket festettek, melyeken mai napig is sziporkáznak, szinte szikráznak a - mind technikai, mind művészi értelemben - tökéletes szépségű színek. Öntörvényű - a minden, a mindenség, a felülmúlhatatlan