Az ínség zsoltárai (dedikált példány) [antikvár]

Mihail Szeszpel - a csuvas irodalom " klasszikusa Mihail Szeszpelnek, a tragikus sorsú költőnek szobra áll Egerben, a csuvasok fővárosáról elnevezett lakónegyedben. Körötte fák, bokrok, a szülőföldet idéző környezet. A Szsszpel felvett írói név, hóvirágot jelent. A költő népének első hírnöke, a csuvas remények szószólója volt a kor viharában. Kilencven évvel ezelőtt, 1899-ben született szegény parasztcsaládban. Korán apa nélkül maradt, félárva családban nőtt fel. Tanítónak készült. 1918-ban fejezte be a tanítóképzőt. Szülőföldjén az első sorokban küzd a szovjet hatalom győzelméért. A Csuvas Forradalmi Törvényszék elnökévé, majd pedig a Csuvas Területi Igazságügyi Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1921 tavaszán az Igazságügyi Osztály épületét felgyújtották. Koholt vádak alapján ekkor Szeszpelt is letartóztatják. Szabadulása után a beteg költő - gyermekkora óta csonttuberkulózisban szenvedett - a Krímbe utazik gyógykezelésre. Majd fél évig a Vörös Hadseregben harcol. Betegsége miatt leszerelik. Ukrajnában, Osztyor városkában dolgozik a járási földhivatalnál. 1922-ben, a Volga-menti éhínség elérte tetőfokát. Az éhhalál elől menekülők Ukrajnába özönlenek. Szeszpel erejét megfeszítve dolgozik, hogy segítsen az éhezőkön. A S2ülőföldjétől való kényszerű távollét, a mindinkább előrehaladott betegség súlyos depressziót idéz elő benne. A kilátástalanság mélypontján, a megélhetést biztosító munkából is elbocsátva, 1922, június 15-én Mihail Szeszpel öngyilkosságot követett el.