Az instabilitás kora (dedikált példány) [antikvár]

BevezetésKorunkat a legkülönfélébb fogalmakkal lehet leírni attól függően, hogy milyen szempontot is használunk rá. Szokás az információ korának" vagy posztmodem kornak" nevezni. Mindkettő kifejez belőle valami lényegit. Az előbbi kétségkívül arra az infotechnológiai fejlődésre, változásra, sőt robbanásra utal, amely különösen a 20. század '70-es '80-as éveitől kezdve alapvetően befolyásolta és befolyásolja ma is a világ és az emberek sorsát. A személyi számítógép, az internet és a mobiltelefon mindennapi eszközzé váltak, melyek segítségével lerövidült az idő és beszűkült a tér. Az utóbbi megjelölés, azaz a posztmodem, arra utal, hogy az egykor abszolútként viselkedő és abszolútnak hitt helyzetek, emberek, értékek és viszonyok elveszítették kizárólagos értelmüket és egyre inkább relatívakká, bizonytalanokká váltak. Ez a relativitás jáija át az emberek mindennapjait, befolyásolja gondolkodásukat és cselekedeteiket. A pillanat megélése és élvezete, az élménytársadalom", vagy a carpe diem"-szemlélet válik egyre általánosabbá és egyúttal kívánatossá is a föld nagy részén.A mai kor megjelölésére mi az instabilitást tartjuk a legmegfelelőbbnek. Ez magában foglal további olyan hasonló kifejezéseket, mint a bizonytalanság kora" (Zygmunt Bauman), újkapitalizmus" (Richárd Sennett, Mészáros István) kockázattársadalom" (Ulrich Beck), élménytársadalom" (Gerhard Schulze), posztindusztriáhs társadalom" (Dániel Bell, Alain Touraine). Mi ebben a könyvünkben, amelyben a tisztelt Olvasó a szerzőnek az utóbbi években írott (és ezt az elméletet alátámasztó) egységes keretbe foglalt tanulmányaival találkozhat, arra teszünk kísérletet, hogy bizonyítsuk: a mai kor az instabilitás kora. Azokhoz a teoretikusokhoz kapcsolódunk tehát, akik látják, hogy a sok szempontból hosszú ideig biztosnak tűnő, de válságokkal terhelt múltat, az átláthatatlan és instabil jelent egy világkonfliktusokkal terhelt közeljövő követhet majd. Az instabilitás viszont nem a mai kor egyik jellemzője csupán (mint számos teoretikusnál), hanem - véleményünk szerint - a fő és mindent meghatározó, abszolút jellemvonása, amely áthatja az emberiség közelmúltját, jelenét és közeljövőjét is.