Az ismeretlen Sauvageot, a francia finnugorisztika atyja (dedikált példány) [antikvár]

Aurélien Sauvageot életrajza Aurélien Sauvageot (1897-1988) Aurélien Sauvageot 1988. december 5-én hunyt el az aix-en-provence-i kórházban, ahová három hónappal korábban hasnyálmirigy rákja miatt vették fel. Kilencvenegyedik évében járt. Személyében azt az embert vesztettük el, aki a franciaországi finnugor nyelvtudomány megalapítója és professzora volt hatvan éven át. Mindazok, akik nyomdokába léptek: tanítványai és barátai voltak. Munkásságának köszönhetően, amelyet az uráli terület nyelvészeti és történelmi kutatás területén ért el, Franciaország az orientalisztika tudományában rangos helyet vívott ki magának. Aurélien Sauvageot 1897. április 13-án született Konstantinápolyban, francia apától és vallon származású anyától. Olyan család sarja volt, amelyben generációk óta foglalkoztak a művészetekkel. Nagyapja a párizsi Képzőművészeti Iskolába járt és építész lett. Apja, aki szintén a Képzőművészeti Iskola építész hallgatója volt, a török szultán egyik külföldi tanácsadójaként dolgozott a nagy középítkezéseknél. Az egyik nagybátyja is építész lett. Ez talán magyarázatot ad arra, hogy Aurélien gyerekkorától kezdve élénken érdeklődött a rajz iránt, és annak szeretetét egész életében megőrizte, bár soha nem gondolt arra, hogy ezzel keresse kenyerét. Később gyakran mondogatta viccelődve, hogy nyelvésszé való válása egyfajta „eltévelyedés", de azt soha nem mondta, hogy megbánta volna. Az oszmán főváros akkoriban kozmopolita város volt, az itt eltöltött évek lehetőséget adtak számára, hogy játszva elsajátítson több élő nyelvet. Az otthon használt francián, valamint az utcán beszélt törökön és görögön kívül, nagyon gyorsan megtanult angolul, mivel szülei a perai brit iskolába Íratták be. Amikor 1911 szeptemberében apjának lejárt a megbízatása, a fiatal fiú végleg visszatért hazájába, egy jelentős ütőkártyával a kezében, amely a párizsi osztálytársaival szemben nagy előnyt jelentett számára, hiszen ők csak könyvből tanultak nyelvet, és csak egy idegen nyelvet ismertek meg. Igaz, hogy a francia helyesírást rosszul tudta, ahogy ezt el is ismerte, és a tollbamondások során hibát hibára halmozott. De amint azt egy sokatmondó epizód is bizonyítja, már akkor is szilárd jellem volt, a könnyen elérhető sikerek ellensége, hiszen amikor megkezdte tanulmányait Párizsban a IV. Henrik Gimnáziumban, ahelyett, hogy megelégedett volna avval, hogy beiratkozzon angolra, - ezt nagyon könnyedén megtehette volna, hiszen már elég jól ismerte ezt a nyelvet a gyakorlatban, - a németet választotta. Bizonyítva ezzel, hogy nem akarja az idejét vesztegetni, hanem inkább új kihívás elé néz, és még jobban kiszélesíteni, elmélyíteni kívánja nyelvi ismereteit. Ez a választás, mint látni fogjuk, egész életútjára nézve következményekkel járt. Ettől az időtől kezdve éledt fel benne a nyelvek iránti szenvedélyes érdeklődés. Már ekkor úgy gondolta, hogy nem csak többé-kevésbé jól megtanul néhány nyelvet, de a nyelvészetet választja hivatásként.