Az Árpád-fiak (dedikált) [antikvár]

Haza. Mire gondol az ember, ha meghallja ezt a szót: haza? Valami otthonra, valami hazára? Valami otthontalanságra gondol. Valami hazára, amit elfelejtett, elfelejtettek vele. Ha van még levegő, most föllélegzik és visszaszerzi. Megalkotja a saját képére formált országot, akár Szent István. Árpád-fiakat nemz és teremt, országalkotókat, fölvirágzókat. Ismeri a teremtés fogalmát, az alkotás lélektanát. Nem feledkezik el rólunk ezer év után sem, mert maga az élet. Kósa Csaba nem feledkezett el rólunk.