Az ártatlanság bája (dedikált) [antikvár]

Fedlap sarka megtört. A szerző által dedikált.
A söntésbe belépve egyenesen a pulthoz ment, két nagyfröccsöt rendelt, és már onnan harsogta a barátjának a jó hírt, talán csak hogy mások is meghallják. – Lalika, …., Lalika, kincset talált a fiam! Lalika arcára ekkorra már kiült a sokadik fröccs utáni köd, réveteg tekintettel bámult bele a semmibe. Az ötvenes évekből származó kopottas, kék svájcisapkáját szokása szerint mélyen a homlokába húzta, ettől kicsit vitorlába álltak a fülei, ás komikus külsőt kölcsönöztek neki. – Hallottam ám, amit mondtál, már a kincsről. Aztán miféle dolog az, sokat ér-e, vagy csak valami kacat? – kérdezte kíváncsi tekintettel, miközben tágra meredt, vérágas szemei felett megsokasodtak a ráncok, mozgásba lendültek a mitesszerek, a szénportól eltömődött pórusok.