Az átvilágított földgömb (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált. Tábláin halvány foltok láthatók, gerince enyhén deformált.
„Pontos felismerésre és annak maradéktalan megfogalmazására csak versben vagyok képes. Nyilatkozván éppen ezért írok verset. A vers egyetlen esélyem a tökéletességre. Így hát – mint az egyetlen esély mindig – a vers rendkívül kockázatos…. A költészet csoda és dokumentum, kitáruló látvány és bezáruló gondolat, megnyilatkozás és elrejtőzés egysége. A költészet nem harci eszköz – hanem a harc maga.” A költő, aki ily pontosan fogalmazza meg az ars poeticáját, már első könyvében (Fekete hanglemezek, 1968) egy nemzedék törekvéseinek és gondjainak a hű krónikásaként mutatkozott be, s hogy ez nála nem csupán múló szenvedély, azt újabb kötetei is (Ólomtánc, 1970; Homok a bőröndben, 1972) kellően bizonyítják. S közben természetszerűleg egy költői világ építésének is tanúi lehettünk; jelen kötetben pedig – melyre Kenéz megkapta a KISZ Központ Bizottsága 1975-ös díját – már a szintéziségigényre és e költészet belső ökonómiájára is felfigyelhetünk.