Az utolsó cserkésztábor (dedikált példány) [antikvár]

EGER, 1822 úr 1822. évében, július havának 28. napján, 9 órakor, Renn Márton kilépett Belső sori házának kapuján, a tikkasztó nyárban elporosodott utcára. Lassan ballagott a plébánia felé, hogy bejelentse kisfia eló'ző napi halálát és megrendelje a temetési szertartást. Illően, sötétbe öltözve, kimért léptekkel haladt, nem nézett se jobbra, se balra. Néhány méter után megrohanták a gondolatok. Magában motyogott, néha gesztikulált, az utcai járóke-161c is felfigyeltek a komor férfira: - Miért kapta ő a Jóistentől ezt a sok csapást? Amikor 1809-ben feleségül kérte Miller lakatosmester 18 éves gyönyörű lányát, Erzsébetet, nem sejthette, milyen sors vár kettejükre. Szerelmesen, boldogan örültek együtt a nagy menyegző násznépével. Minden tekintélyes német polgár megtisztelte jelenlétével az esküvőt. Tanúik, Miller mester barátja, Joseph Ringelhann és az ő apjának üzlettársa, Iván Schwainpuger is tekintélyes tisztségviselőbe voltak. Igaz, hogy a céhbe a mester após segítette be, de jó munkáit, kapuit, vasalásait, míves ablakrácsait megszerették a városban és fiatalon is elismert lakatos lett Eger-szerte. Munkáit jól fizették és az asszony hozományát kiegészítve, megvásárolhatták házukat a Belső soron. Már a második évben áldott állapotba került fiatal asszonya, de sajnos nagyon sokat kínlódott gyermekük terhével. Örültek, amikor nehéz szülés után megszületett kislányuk, korábban, mint a bábaasszony várta. A keresztségben Szent Teréz nevét kapta a picike lány, aki nem kapott igazán erőre és hathónapos korában meg is halt. A család vigasztalta őlcet, ád még az Isten gyereket, hisz még olyan fiatalok. A tépelődő férfi a várfeljárónál balra fordult a Barátok hídja felé. A patakban a száraz nyár miatt most is csekély víz folydo-