Barta János (dedikált példány) [antikvár]

Az első nyilvánosságra szánt dolgozat"VSjBarta János utolsó húsz évében kötetei utószavában, különböző fórumokon és alkalmakkor adott interjúiban élethű képet ad gyermek- és i^úkoráról.' A négygyerekes parasztcsaládból, Szentes városának külső, nádtetős háza'-tól, az elemi iskolai tanító instrukciójától (ezt a gyereket gimnáziumba kell adni") hosszú út vezetett az 1919-ben tett érettségiig. A középiskolás korban diákújságokban publikált szépirodalmi kísérletek és értekező próbálkozások után irodalmi érdeklődésének, tudományos eszmélkedésének új szakasza 1920 őszén kezdődik, amikor felveszik az Eötvös Kollégiumba, s a magyar-német szakos diák Horváth János tanítványa lesz. Kései vallomása szerint ezekben az években alakul ki pszichológiai és karakterológiai érdeklődése, lelkes hallgatója Pauler Ákosnak és Kornis Gyulának. Kosztolányi műfordításkötete és a Nyugat évfolyamai hozzák közel a jelen irodalmához, Horváth János régi irodalmi szemináriumai meg a későbbi filológus első erőpróbái.A két hatás hamarosan konfliktushelyzetbe is sodorja. Horváth János, a Napkelet című konzervatív folyóirat rovatvezetője kiváló diákját recenzensnek akarja megnyerni, ő azonban (miután a Kollégiumba sokat élcelődtek ^ Napkelet gyenge szépirodalmi anyagán) ezt nem vállalja: Voltaképpen akkor a visszautasítást inkább morális parancsnak éreztem: ha egy folyóiratot nyilvánosan szidok, nem vállalhatom el, hogy akármilyen mértékben hozzászegődjek. Következetes akartam lenni, de megtoldottam egy tárgyi argumentummal is. Igazán nem voltam nyugatos", sőt a folyóirat Osváth-szerkesztette akkori számait csalódottan lapozgattam, - de az orgánumtól függetienül igazán írónak-költőnek az ott tömörülteket éreztem, akik akkor már pályájuk klasszikus periódusába érkeztek. Babitsot, Kosztolányit, Tóth Árpádot emlegettem: ezek nélkül ma nem lehet irodalmat csinálni. Másoktól tudom, hogy mesterünk bizony megneheztelt rám (Féja gratulált) - de örökké ez sem tartott. Amikor két év múlva első nyilvánosságra szánt dolgozatommal mégis nála jelentkeztem, közölte, egy jóindulatú glosszával megtoldva abban a bizonyos Napkelet rovatban. A nevelő megbocsátott, noha a tanítvány nem bizonyult római jellemnek."^