Békepapok [antikvár]

Ha szétvágjuk a "békepap" szóösszetételt, és a két összetevőt külön-külön vizsgáljuk, akkor e szavak mögött - béke és pap - olyan fogalmakat találunk, melyek az emberiség történetében meghatározó jelleggel bírtak. E szavaknak mindig különleges csengésük volt az emberek fülében, és a mögöttük álló fogalmak iránt mindig megkülönböztetett szeretetet, tiszteletet éreztek. Ha viszont a két tagrészt összerakva leírjuk vagy kimondjuk, hogy "békepap", akkor az olvasók vagy hallgatók arcán a legkülönbözőbb reakciót érzékelhetjük, mely kifejezheti az értetlenséget (mit keres e két szó együtt?), valamiféle egyházi csodabogár iránti kíváncsiságot, vagy az áruló, gerinctelen embernek kijáró megvető mosolyt, de kiválthat ez a szóösszetétel valamiféle tiszteletérzést, elismerést is, mely az embert illeti meg, aki - éppen egyháza érdekében - mer szakítani az évszázados beidegződésekkel, aki mer együtt haladni a megváltozott kor megváltozott körülményeivel. Egyszóval a "békepap" fogalom körül a köztudatban a legnagyobb zűrzavar uralkodik. A szerző munkájával e fogalom tisztázásához kíván - a maga szerény eszközeivel - hozzájárulni, bemutatva a katolikus papi békemozgalom egy év híján négy évtizedes történetét. A munka végzése során hátráltató tényező volt a forrásanyag nehéz hozzáférhetősége,a meglévő iratanyag esetlegessége, rendezetlensége, jelöletlensége, a téma politikailag kényes volta, a szemléletmódok különbözősége és azok változása. A szerzőt azonban átsegítette a nehézségeken, hogy kutatásai során az egyházi személyektől kezdve a filozófusokon és egyháztörténészeken keresztül egészen az Állami Egyházügyi Hivatal embereiig mindenütt talált segítő kezeket. Őnekik most együttesen,nevük felsorolása nélkül szeretnék köszönetet mondani. Munkám során a fő vezérelv, amely tollamat vezette, az volt, hogy mindig csak az igazat, a színtiszta igazat írjam. Kerüljek minden torzítást, befeketítést vagy személyek és dolgok tisztára mosását. Merem remélni, hogy a kitűzött irányvonaltól nem kóboroltam el messzire.