Bertók László - Esszék [antikvár]

Bertók László verseit olvasva, költészetén tűnó'dve újra meg újra szemünkbe szökik az a lényegbevágó ellentét, amely a tágasság, az eró', a nagy gesztusok érzetének meg a szűk, szorító viszonyoknak, a konfekciós méretekre szabott lehetőségeknek feszültségéból támad. Lírai énjének varrnak diadalmas, sámsóni pillanatai, amikor tekintélyek és megfontolások oszlopait szét-roppantva, valami elementáris lendület és magától értetődő' korlátozatlanság jegyében a determináló körülmények fölött tudja látni és láttatni magát. Egy mámoros éjszakán ballonkabátban belegázol a Fekete-tengerbe, víziója Várnától az Alföldig átöleli Kelet-Európát, s a történelem morajlását hallgatva a mesebeli harmadik fiú győzelmi jelszavait kiabálja szét az elemeknek. Másutt, profetikus szitkokat szóró versben, dögszagra gyííló' kutyákként parancsolja a lábához, majd kergeti szét a bölcs tanácsokat, praktikus kis megalkuvásokat. Olykor úgy képzeli, hogy a Tejút a gerincén vezet keresztül; ónz valamit a népi létezés idó'tlen bizonyosságából, a folklór kime-ríthetetlenségéból. Ugyanakkor (versei tanúsága szerint) újabb tapasztalatainak zöme városi, értelmiségi, szűk falak közé szori^tott életformához, hétköznapjainak sokszor nyűgös föladataihoz, kisszerű konfliktusaihoz kötó'dik. "Kilogramm-idó'ben, pénz-idólaen" él, vaskorról beszél, mely páncélba kényszeríti az áradni akaró érzelmeket, feledékeny kó'ről, amely súlyával rátelepszik és elrohasztja maga alatt a vegetációt. Ez a világ visszafogott mozdulatokhoz szoktat hozzá, alkalmazkodó, a lényeget nem bolygató, passzív és hedonisztikus magatartáshoz, s Bertók pedáns módszerességgel leltározza önmagát sem hagyva ki a hízelgéstelen megfigyelésből a kényelmesség, az