Beszélő, néma utcák (dedikált) [antikvár]

Címlapján szerző által dedikált.
"...Okányi Kiss Ferenc jelen írásaiban égeti szellemi és testi életét. E kötet írásaiban is a politika, a lélek, a lelkiismeret, a sorstragédiával járó napi gond vívja a maga csatáit. A mindenkori hatalommal, a sorssal, emberi sorsokat irányító problémák okaival vívódik, vallatja őket. Írásainak jellembeli sajátossága a mindennapok drámája, olykor tragikomédiája. Fel-felvillanó életképeiben a megtorlások indító okai kötnek le, a megtorlások elleni laza lázadások rész-sikerei, a szenvedés, a szabadságfosztás, a hatalom elvadultsága, túlkapásának tetteiből eredő bűnök vétkei sikoltanak. A rendszert, rendszereket vallató, vizsgáló kérdései sorra irritálóak, az embereket önvizsgálatra kényszeríti, arra szólít fel. Írásaiban jelen vannak a képmutatók, az elvtelenségen hízott selejt-emberek, a köpönyegforgatók, az önmagukkal elégedetlenkedők, bűneiket be nem ismerők sokasága. Vádlottak, vádlók, felbújtók, pletykafészkek, bajkeverők együttesen küzdenek, mintha bírósági teremben vallatnák egymást. Tényeinek zaklató gondolataiban ott vannak a cáfolatok, a történelem okozta ok-okozatainak összefüggései. Mindent megkérdőjelez, gyanús számára az, amit az ember maga talált ki. Az ember ítéli meg jogosságát, de kihagyják a felsőbb bírót, mint döntő HATALMASSÁGOT; ez az EMBERSÉG lenne! A felelősség vállalása kulcskérdés, filozófiai kulcs-kategória. Az ellentmondásokat kihegyezi, érveléseit úgy táncoltatja, hogy az egyik partner meghaljon..."