Bevezetés az alkalmazott nyelvészetbe (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kezdetben csupán a tudás maga volt fontos, függetlenül attól, hogy alkalmazható- e a gyakorlati életben vagy sem" (Fodor 1968: 9). Ezekkel a szavakkal kezdődik Fodor István Mire jó a nyelvtudomány? című, a 60-as évek végén nagy sikert aratott ismeretterjesztő könyve, amelyik tulajdonképpen az alkalmazott nyelvészetről szól. Bár tudjuk, hogy a mindennapi élet szükségletei már az ókorban is felvetettek bizonyos gyakorlati igényeket, a tudományos kutatás és a gyakorlati alkalmazás közötti kapcsolatról csak a 19. századtól kezdve beszélhetünk. Azóta nagyot változott a világ, az orvostudomány, az űrkutatás, a telekommunikáció, a számítástechnika és általában a műszaki tudományok. Az egyes tudományterületeken soha nem sejtett eredményeket értek el, ami annak tulajdonítható, hogy a 20. században megváltozott az új ismeretek értéke: a tudományos kutatások eredményessége és sikere attól függ, hogy azok hogyan hasznosíthatók a gyakorlati életben. Ugyanez a helyzet a nyelvtudományban is. Elmondhatjuk, hogy a harmadik évezred küszöbén a nyelvtudomány eredményeinek alkalmazása szolgáltató jelleget ölt, és számos gyakorlati szférában (többek között az anyanyelvi nevelés és az idegennyelv-oktatás hatékonyságának fokozása, a külföldön élő magyarság nyelvének megtartása, a vizsgarendszerek kidolgozása, a beszédtevékenységgel kapcsolatos betegségek diagnosztizálása, a beszédjavítás, a mesterséges beszédelőállítás, a kultúrával kapcsolatos ismeretek oktatása területén) járul hozzá a módszerek és eredmények tökéletesítéséhez. Számtalan esetben nemcsak a laikusok, hanem egyetemünk angol és német szakos hallgatói is értetlenül állnak, amikor az alkalmazott nyelvészet terminus technicust meghallják. A tantárgyfelvételkor pedig sokan a szó szoros értelmében megtorpannak és megijednek, mert el sem tudják képzelni, mit is rejt magában, és milyen követelményeket támaszt majd ez a tantárgy.