Bibliofília és könyvművészet (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Előszó Kelecsényi Gábor, a magyar könyv múltjának kiemelkedő kutatója szellemes meghatározása szerint a könyvszerető ember, a Homo Bihliophiliis a Homo Sapiens különleges alfaja. A könyv egyike azon szellemi és fizikai entitásoknak, amelyek szinte egész életünket végigkísérik: kisgyermekként, amikor még olvasni sem tudunk, a képes leporellókat nézegetjük (és az óvodában azzal csapjuk fejbe társunkat), kisiskolásként könyvből - tankönyvből - sajátítjuk el a különféle tudnivalókat, és könyvbe feledkezve izgulunk Robinson sorsán a szigeten vagy bánkódunk Nemecsek Ernő halálán, olyannyira, hogy még a tankönyvről is megfeledkezünk. És könyvek kísérnek végig életünk későbbi állomásain, tanítanak, munkánk nélkülözhetetlen segítőivé válnak, személyiségünket gazdagítják, és ha bánat ér bennünket, megvigasztalnak vagy egyszerűen csak szórakoztatnak. Könyvek vesznek tehát körül bennünket és életünk során szinte mindannyian szert teszünk kisebb-nagyobb gyűjteményre, valamilyen viszonyba kerülünk velük. De bibliofillé, a Homo Bibliophilus alfaj tagjává mindezek ellenére csak kevesen válnak közülünk. De hát ki a bibliofil és mi is a bibliofilia? A bibliofilia kifejezés görög eredetű szóösszetétel, azt jelenti, hogy a 'könyvek szeretete', a 'könyvek kedvelése', a bibliofil pedig maga a „könyvbarát". A fogalom tartalma azonban sokkal összetettebb, mint szó szerinti fordítása sugallja. A bibliofilt különleges kapcsolat fűzi a könyvekhez. Nem pusztán a mü, a tartalom érdekli, hanem a szövegnek az a konkrét tárgyiasult formája is, amit könyvnek mondunk. Az, aki a tartalomért -napjaink divatos kifejezésével: az információért - olvassa, tanulmányozza, netán gyűjti a könyvet, még nem feltétlenül bibliofil. Hiszen az „üzenet", amelyet Vergilius, Dante. Shakespeare, Goethe - a példákat a végtelenségig lehetne folytatni - bocsátott útjára valamikor, számtalan formában, számtalan kiadásban áll, állhat rendelkezésünkre. Olvashatjuk olcsó, füzetes kiadványban a szövegeket, kezünkbe kerülhet szakadozott, piszkos példánya: a mü ugyanaz marad, esztétikai értékét nem befolyásolja ^ könyv fizikai valósága. De dönthetünk úgy, hogy valamilyen szempontból különleges, ritka példányt próbálunk megszerezni, azt olvassuk, abban gyönyörködünk. (Vagy nem is olvassuk. De az, aki nem olvassa, nem tanulmányozza könyvét, nem ismerkedik meg vele, bizony nem igazi bibliofil.) A bibliofil tehát az a könyvkedvelő személy, akinek nem csak a tartalom fontos, hanem az azt hordozó, kézzel írt vagy valamilyen eljárással többszörözött könyvtest különlegessége, egyedisége, művészi megformálása, ritkasága is. A bibliofilia