Boldogasszony ablakában (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Szülőfalum, Kupuszina (Bácskertes) néprajzi szempontból a leggazdagabb bácskai magyar falvak közé tartozik. Hagyományőrző közzöségét világraeszmélésem óta ismerem. Etnográfiai öröksége az én gyermekkoromban még a jelen teljes jogú része volt, tehát nem juss, nem őrizendő emlék. A ház berendezése, a munkaeszközök és -módszerek, az ünnepi szokások tartozékai, a viselet mind a maga teljességében élte világát: funkciójától meg nem fosztott életét. A falu folklóranyagával már kicsiny gyermekként ismerkedni kezdtem, hiszen a többi falusi gyerekhez hasonlóan vittek lakodalomba, ahol táncra tanítottak; karácsonykor édesanyámmal énekelni mentem a rokonokhoz, szomszédokhoz; húsvétkor locsolni szintén hozzájuk, később a lányokhoz. Az akkori szokásrendnek megfelelően. És ebben a rendben máig sem történt nagyobb változás. Kupuszina ragaszkodik a maga világához, bár teljesen nyitva áll az új életrend, életfelfogás, munkamódszerek előtt is. így egyfajta kettősség figyelhető meg a falu társadalmi viszonyaiban. Egyfelől a tradíció tisztelete, a hagyományos értékrend jelenléte, másfelől pedig a korszerű, a századunk végére jellemző változások elfogadása, megléte. Mindez egyaránt jellemzi a falunkra olyannyira jellegzetes nyelvjárását, a népviseletet, a népszokásokat, a népköltészetet. A hely kellő tanulmányozásával nem volt sok gondom-dolgom, hiszen magam is részese vagyok minden eseményének, történésének. Azonban a múltbéli anyag, főleg a szellemi örökség terén hiányos ismereteim voltak (s talán még vannak is). Ezért is vállal-