Borbély László Kiállítása (dedikált példány) [antikvár]

Jelen korunkban, amikor is az emberiség mind materiális, mind szellemi értelemben válságokkal és az élet minden területét átható ellentmondásokkal terhes történelmi időszakát éli, különös figyelmet érdemel egy olyan alkotói teljesítmény, mint Borbély László festői világa. Plktúrája különös szépségideállal, értelmileg mindig követhető belső tartalommal és kifogástalan esztétikai érvényű vizuális élménnyel ajándékozhat meg bennünket. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, hosszasan taglalhatnánk jelenünknek azt a kaleidoszkopikus jelenséghalmazát, ami a továbbélő modern történelmi stílusoktól kezdve a gesztusfestészeten át a minimal-arton, az informelen, az op-arton, a land-arton, az installáció-alakításon, sőt a non-arton keresztül minden abszurd és agyafúrt ötletet képzőművészetként magában hordoz. Nem kívánunk mindezen jelenség kapcsán állást foglalni, de leszögezhetjük: jelenünk képzőművészete legszélesebb vonulatának - minden belső stiláris különbsége mellett - egységes jellemzője, hogy tagadja az emberi közmegegyezéssel rögzült objektív világszemléletet, az objektumnak a művészetekre gyakorolt inspiratív erejét. Vagyis: mondanivalójának legfőbb tárgya a tárgyiatlanság. Különösen figyelemre méltó, hogy mindezek közt találhatunk egy objektív tartalmú, de személyes hangú szellemi szigetet - Borbély László művészetét - ami át tudta szakítani ennek a kor- és kórképi jelenségnek kényszerzubbonyát. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindig voltak, vannak és lesznek olyan alkotó egyéniségek, akiknek munkássága nem kapcsolódik szorosan koruk uralkodó eszmeáramlataihoz, vagy általánosságban polgárjogot nyert stílustörekvésekhez. Ilyenkor szokott felmerülni műítészeink részéről a korszerűtlenség gyanúja. Mintha a korszerűség elsősorban stiláris illeszkedés kérdése lenne! Pedig, ha tágabb értelemben szeretnők megfogalmazni a felvetett probléma igen széles skálájú összetevőit, nem a napra kész divatorientáltság, az uralkodó tendenciákhoz történő illeszkedés a perdöntő. Tartalmi vonatkozásban és esztétikai értelemben csakis egyetlen kritériumot vehetünk figyelembe; az adott korra, nemzetre s annak társadalmára vonatkoztatható hatékonyságot. Utóbbi értelemben felesleges is Borbély László jelen tárlatán a korszerűség kérdésén gondolkodni. Olyannyira élményszintű látnivalót tár elénk olajfestményeinek és pasztelljeinek sorával, hogy a vizuális szépségre érzékeny szemlélő önkéntelenül a művek hatásának bűvkörébe kerülhet. Ezzel egyidejűleg fel is oldhatjuk előzőleg tett problémafelvetésünket. Mindezek után kérdésünk az lehet, hogy miben rejlik ezen festmények hatékonyságának titka. Egy-két műtől eltekintve, döntő többségében elmúlt korok építészeti emlékeit, városképeit idézi meg Borbély László.