Búza Barna keresztútjai (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Festett főműveket is!" E szokatlan jelzővel egy kiemelkedő festői életmű minősítését Illés Endrétől hallottam először. Bernáth Aurél halála után nemsokkal, az Ernst Múzeum termeiben, 1985-ben megrendezett emlékkiállításon. Bernáth Aurél festőművészetünk jelentős mesterei közé tartozott a két világháború között, 1945 után pozicionáltan is, (a Képzőművészeti Főiskola tanára volt). A Magyar Nemzeti Galéria XX. századi teremsorában őt is kabinetnyi bemutatásra méltatják öt-hat festményével évtizedek óta. Ennél egykét művel bővebben csak Derkovits Gyula, Szőnyi István, Egry József képviseli hazai festészetünket Európa számára is. Kortársa és barátja Illés Endre, aki pályakezdésétől (orvosi diplomája után váltva) fiatalon keltett figyelmet szigorú, de tárgyismeretéről valló kritikáival. Maga is átlagon felüli tehetségű író, a nyelv, stílus professzora, valóban poéta doctus. Irodalomszervezőként a Révai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó vezetőjeként - sokak által halála óta őrzött emlékű írásmester. Előszóban is pontosan fogalmazott, jelzőit megválogatva, véleményét kivételes empátiával összegezve. Mostani, divatos ideáktól, eszméktől, kiagyalt ötletektől diktált korszakunkban már egyikük sem példaképe fiatal íróknak, festő palántáknak. Sok társukhoz hasonlóan szívszorító sebességgel merülnek le az elfeledhetők nevét, életművét elraktározó lexikonok ezernyi oldalain. Az utódok, az utókorok mindig hálátlanok. És lusták, mert könnyen megtanulható ismeretek megszerzését is elmulasztva, magukat fosztják meg a startoláshoz nélkülözhetetlen eszközöktől. A bevezető mondatok leírására a Révai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál negyven éven át szerzőként gyűjtött személyes tapasztalatok adnak lehetőséget. Illés Endre az Ernst Múzeumban régi barátja életművéről formálta meg kezdő mondatát, merte a három szónyi összegzést. Ami a szakma és anyanyelv árnyalatainak birtokában, magyarul (kertelés nélküli őszinteséggel) azt jelenti: Bernáth Aurél nem vonult be a magyar festészet olimposzi csúcsának lakói közé, életművét mégis megőrzésre érdemessé .tette, néhány főművének megadva annak teljes súlyát. Mert minden ember, kiváltképpen művészek és tudósok rangját az életmű csúcsai mérik. S hogy annak eléréséhez a tehetség mellett mennyi más feltétel szükséges, azt az ókori latinok bölcs mondása már nem fejezi ki."