Cartographica Hungarica 2004. május (dedikált példány) [antikvár]

Angielini Magyarország-térképe: az 1570-es évekből Török Zsolt, Budapest A Cartographica Hungarica már számos térképtörténeti felfedezésről, új kutatási eredményről számolt be. A lap hasábjain nemzetközi nyilvánosságot kapott adatok és tények azután rendre módosítják a korábbi elméleteket, nemegyszer új megvilágításba helyezik korábbi ismereteinket. Megítélésünk szerint az ilyen tanulmányok közé tartoznak a kitűnő drezdai térképtörténész, Hans Brichzin közleményei, amelyek a Szászországi Állami F6-leváltárban (Sächsische Hauptstaatsarchiv) folytatott kutatómunka során előkerült új, magyar vonatkozású térképtörténeti forrásokat ismertetnek. Az első tanulmány egy 1522-ben megjelent, nyomtatott Magyarország térképet emb'tő fontos dokumentumot ismertet. A következő „foTrá&)íöz\és"{Quellenbe-richt) a lapban három részben megjelent, német nyelvű tanulmány a drezdai Főle-véltár gyűjteményében őrzött, két 16. századi atlasz ismertetése, kartobibiio-gráfiai leírása.' A kéziratos atlaszok magyarországi várak és erődítések alaprajzait tartalmazzák, kivitelük és tartalmuk alapján párhuzamba állíthatóak a Bécsben, illetve Karisruhe-ben található, már ismert példányokkal.' A drezdai 11. számú atlasz különlegessége a kötet elején található kéziratos országtérkép, amelynek címében szerepel a térkép szerzőjének neve.^ Nicola Angielini térképét - és a két atlaszt - egyaránt 1566-ból származónak határozta meg a forrásközlő. Ebben a tanulmányban ezt a - számunkra kérdéses - kormeghatározást, időbeli értelmezést kívánjuk újra megvizsgálni. Szándékunk nem az értékes fortásközlés jelentőségének csökkentése, hanem éppenséggel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy azt a 16. századi magyar térképtörténetben jelentőségének megfelelően, ám a maga helyén tudjuk értelmezni. Az An-gielini-térkép datálása ugyanis alapvetően befolyásolja a Lázár-térképhez képest alternatívát jelentő, 16. századi országtérképek problémakörét, a láthatóan Laziustól Sambucoson keresztül a Wol-dan-térképig tartó, s ma még számos rejtélyt tartogató időszak kartográfiai fejlő- déstörténetét." Vizsgálatunk eredménye közvetlenül Angielini és Zsámboky térképeinek viszonyával, és ezen keresztül a 16. századi haditérképek és országtérképek kérdéskörével függ össze. A Carlowitz-levél (1566) e's a drezdai atlaszok Ahhoz, hogy az olvasó is világosan lássa a problémát, a következőkben összefoglaljuk azokat az érveket, amelyek az 1566-os datálást látszanak alátámasztani. A forrásközlés szerint a drezdai atlaszokban található alaprajzok és tervrajzokon nem található évszám, mint ahogyan a Magyarország-térkép sem tartalmazza készítésének időpontját. Hans Brichzin ezért közvetett módon, más, ismert időpontban keletkezett dokumentum segítségével tudta a térkép és az atlaszok korát meghatározni. A feladat megoldásához egy különleges levéltári felfedezés segítette: Ágoston szász választófejedelemnek 1566. augusztus l7-én, Christoph von Carlowitz számára íratott levelének az archívumban megőrzött másolata. Ez a dokumentum ugyanis bizonyos magyar térképeket (Vngrishen Mappen) említ. A kutató levéltáros kapcsolatot látott a levél és a „magyar" atlaszok között, és úgy gondolta, hogy a levélben a drezdai atlaszokra történt utalás. Véleményét azzal indokolta, hogy Carlowitznak küldött levelében a fejedelem megjegyzi, két magyarországi helységet (Treboszlót és Gyulát) nem talált meg a küldött térképeken. Mivel pedig az említett két település erődítésének alaprajza csakugyan nem szerepel a drezdai atlaszokban, Brichzin feltételezi, hogy ezek a Cario-witz által küldött és a levélben említett példányok. Fontos megjegyezni, hogy tanulmányában ez a megállapítás tulajdonképpen/c/íeíefeze'ife'ní szerepel, ám a további szöveg, s nem utolsósorban a cím -talán a szerző szándékától eltérően - azt sugallja, hogy bizonyított tényről van szó. Véleményünk szerint azonban még a feltételezés sem eléggé valószínű, mivel el- lentmond más, a forrásokban ugyancsak fellelhető adatoknak és tényeknek, amelyek joggal ébresztenek kétséget. A Brichzin által érvként használt negatív bizonyíték - a két ábrázolás hiánya -ugyanis önmagában semmiképen sem eléggé meggyőző. Csak azért, mert valamiről azt mondjuk, hogy nincsen, még nem állítjuk, hogy másvalami biztosan létezik! Könnyen belátható, hogy több olyan atlasz is létezhetett 1566 táján, amelyben a kérdéses lapok nem szerepeltek, még akkor is, ha magyar vonatkozású gyűjteményeket vizsgálunk. így a levél vonatkozhatott más atlaszokra vagy térképekre is, amelyek esetleg már nincsenek, vagy nem is voltak a levéltárban! Miért gondoljuk hát azt, hogy egyértelmű a kapcsolat a levél és az atlaszok között? Ha az említett Carlowitz-levél (/. sz melléklet) térképészeti vonatkozású (Brichzin által idézett) részletét olvassuk, akkor látjuk, hogy az eredeti szöveg homályos, nehezen értelmezhető.' Előbb egy példányról (exemplar), azután és/vagy {oder) két térképről {Mappen), majd utána megint egyről (Mappa) van szó; a kérdéses városok ez utóbbin nem találhatóak. Nem kívánunk itt a szöveg értelmezésének kérdésével foglalkozni, mert a számunkra homályos utalások akár a két drezdai atlaszra is vonatkozhattak. A szövegkörnyezet alapján mégis valószínűbbnek tartjuk, hogy itt egy Magyarországtérkép két példányáról van szó. Ebben az esetben ugyanis a levél egésze sokkal érthetőbbé válik a mai olvasó számára is. Brichzin korábbi érvelését tovább gyengíti, ha a fejedelmi válaszlevél teljes szövegét elolvassuk. A szövegből az derül ki, hogy Carlowitz éppen Gyula felszabadulásának örömhírét közölte a fejedelemmel! De akkor miért küldött volna olyan atlaszt - s ráadásul mindjárt kettőt is! -fejedelmének amelyből éppen Gyula (,Jula" és beszámolójában vélhetőleg szintén említett „Trebitz") alaprajza hiányzott? A körülmények arra engednek következtetni, hogy Cariowitz egy olyan Magyarország-térképet mellékelt jelentéséhez, amelyen ezek a települések nem