Csend! Aranymadár! [antikvár]

Részlet: Izenet Vannak messze alvó nagy paloták, S vén kőkutak: régholt művészek álma. S vert vaskapuk előtt dúslombú fák, És izmos ifjak s nők márványba vágva. Vannak rózsák szép asszonyok hajában, s képek, melyek nézik egymást az árnyban, S miket én sose láttam. És jön a hír: a palota ledőlt, A kis tereknek s kőkutaknak vége, S vége a fáknak a kapuk előtt. nem álmodnak képek a bolt homályán, És darabokra széttörve a márvány, S elér a múlás rózsákat és nőket! Én két szemem, öltözz fekete gyászba, Nem látod többé őket!