Csók Rémó festőművész (dedikált) [antikvár]

A művész által dedikált.
Bevezető gondolatok az albumhoz Az embert a legősibb időktől a maradandóság vágya hatja át. (Ez az írásbeliség megjelenésével könnyen megvalósíthatónak tűnt és csak fokozódott a gépi nyomtatás feltalálásával). Az ősember bizonyára nem gondolta, hogy barlangrajzait a késői utódok évezredek múltán is csodálattal fogják szemlélni. Az újkőkor (neolitikum) csiszolt és már díszített használati tárgyainak készítői sem hihették, hogy ezek később az emberiség féltve őrzött kincseivé válnak. Folytathatnánk a példákat hosszasan, de talán ennyi is elég annak megközelítésére, hogy az ember minden korban törekedett a múlandóság, az enyészet legyőzésére, mint alkotásait, mint pedig saját fizikai létét illetően. (Lásd egyiptomi király-sírok). Itt említhetjük meg a zsidó-keresztény kultúrában az emberi lélek halhatatlanságába vetett hitet és a keleti vallás-filozófiákban feltételezett lélekvándorlást is. Az alkotókra és gyűjtőkre fokozottan érvényes a múlandóságtól, a pusztulástól való félelem, ma is. Korunk embere óriási mennyiségű, szépségű és értékű kincset birtokol a régi időkből. Nem reménytelen tehát a maradandóság iránti vágy. Nincs abban semmi meglepő, ha Csók Rémó festőművész is szeretné megörökíteni eddigi életműve színe-javát; továbbá mindazok számára, akik még nem ismerik, megmutatni munkáit, eléjük tárni művészi hitvallását, törekvéseit és motivációit. Megfogalmazódott tehát az az elképzelés, hogy szülessen egy olyan igényes kivitelű, művészeti album, amely ezen kívánalmaknak megfelel.